Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

radalmi erők legfontosabb ellenállási pontja a vár területe volt, amit két napig tartottak. A szovjetek a gyalogságon kívül harckocsikat és repülőket is bevetettek. A börtönben az ÁVH-s tiszteket forradalmárokra és egyetemistákra cserélték. A megtorlás azonnal elkezdődött.

1956. november 5-én délelőtt 12 pufajkás érkezett a Hóvirág utcai lakásba, és miközben a géppisztolyosok fegyvert fogtak feleségére és kislányára, Brusznyai Árpádot letartóztatták. A vizsgálatot követően a szovjet állambiztonsági szervek 1956. november 25-én elengedték Debrecenből, mondván: „Tanár úr, ön nyugodtan menjen haza, tanítson tovább, maga nem csinált semmit." Ezt követően még négy alkalommal tartóztatták le, és hallgatták ki a magyar hatóságok.

1957. január 15-én elköltözött Veszprémből, és a váci Sztáron Sándor Gimnázium tanára lett egy rövid időre, bízván abban, hogy Pap János párttitkár bosszúja itt már nem éri utol. Pap János azonban Veszprémben véres megtorlást követelt. Dr. Brusznyai Árpádot koncepciós perbe fogták, első fokon életfogytig tartó börtönbüntetésre, majd Pap János követelésére kötél általi halálra ítélték.