Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

kács Franciska, lány korában Szentesen varrónőként dolgozott, majd családanyaként férje, és két gyermeke ellátásával foglalkozott. 1945-ben, miközben a front átvonult az országon, egy lúdtoll megsértette az ujját. Orvosi segítség a háború miatt nem volt a városban, ellátatlan sérülése elfertőződött. Az édesanya vérmérgezésben hunyt el 46 éves korában.

A család az édesapa szolgálati helyeit követve sokat költözött: Derekegyházáról Hódmezővásárhelyre, onnan Pusztamérgesre, majd Kiskunhalasra. Végül az édesanya szülővárosában, Szentesen próbáltak végleges otthont teremteni maguknak. Megtakarított pénzükön saját házat vásároltak. A 5 szobás családi ház ma is látható Szentesen, a Vörösmarty utca 2. szám alatt. Édesapja ekkor, 1944-ben, „48 éves korában csendőr őrsparancsnokként kérte korai nyugdíjazását.,, (Brusznyai József elbeszélése alapján) Mivel alacsony nyugdíjat kapott, kiegészítésként méhészettel foglakozott, a ház egyik szobájában pedig diákbérlőket fogadott. Fiai magántanítványokat vállal-