Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

Április 20-án sikerül egy marhavagonokból álló szerelvényt összeállítani, ezen utazott a püspök papjaival Pápáig, ahol leszállt érdeklődni hívei felől. A helyzet itt sem volt jobb, mint Sopronban. Az irgalmas rend kórházában ezernél is több nőt kezeltek, közülük nyolcszázat ázsiai szifilisszel. Szomorú tény, hogy sok asszony öngyilkos lett, többen megőrültek. Pápáról fogattal ment Farkasgyepüig, ahol azzal szembesült, hogy az egyházi birtok lovait elhajtották, így kénytelen volt gyalog folytatni útját Herendig, ahol a plébánián éjszakázott. Veszprémbe a heti vásár napján érkezett meg. Egy teljesen kifosztott püspöki palotát talált, éhező, szenvedő hívőkkel. Az elkövetkező időszakban egyházmegyéjének kormányzására koncentrált, küzdött a kommunisták taktikázásával. A háború sújtotta egyházmegyének szüksége volt a jó pásztorra, ezért a püspök meglátogatta plébániáit. 1945. szeptember 8-án tért vissza Somogyból. Veszprémben már várta Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke, aki közölte vele a Szentatya akaratát: ő lesz az esztergomi érsek és a hercegprímás. Mind- szenty két nap vajúdás után fogadta el az érseki széket. Szeptember 15-én, bérmáló kőrútján, Pápán érte utol a Szentszék érseki kinevezése, amelyet Grősz József jelentett be. Mindszenty esztergomi érseki beiktatása 1945. október 7-én volt, a püspök október 6-án érkezett a háború sújtotta, lehangoló képet mutató Esztergomba.