Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Müller Róbert: A Fenékpuszta, Pusztaszentegyházi-dűlői temető és a korai Keszthely-kultúra

szlávok elől az ott élő késő antik lakosság egy része,80 amelynek egyes csoportjai germánokkal éltek együtt. Ezek a csoportok nem egy időben és nem egy helyről érkeztek.81 Kézművesipari ismereteik miatt szívesen fogadták be őket az avarok, de katonai szolgálataikra is igényt tarthattak, és a helyi antik népesség által csak alig lakott fenékpusztai erődben jelölték ki szálláshelyüket. Ezen túlmenően számolni kell nyugati germán harcosok jelenlétével, akika gazdag hadizsákmányból való részesedés reményében csatlakoztak az avarokhoz,82 akik a korai avar szállásterület szélére, a fenékpusztai erődbe telepítették őket, esetenként egy-egy délről menekült csoport élére.

Röviden érinteni kell még a korai Keszthely-kultú- ra szállásterületét. Ezzel legutóbb Heinrich-Tamáska Orsolya foglalkozott. Használati idejük alapján négy csoportra osztotta a Keszthely-kultúra temetőit.83 Az

I. csoportba az 568 és a 9. század eleje, a ll.-ba az 568 és 630/670,84 a lll.-ba a 630 és a 9. század eleje, míg a

IV.-be a 650/670 és a 9. század eleje között használt temetőket sorolta.85 Az I. csoportba nem három, hanem csak két temető, Keszthely-Dobogó86 és Gyenesdiás- Döngeleg87 tartoznak, a hévízi (páhoki) temető kisszámú, korai Keszthely-kultúrás leletei kivétel nélkül Fenékpusztán kerültek elő.88 A II. csoportba a fenékpusztai, kora Keszthely-kultúrás temetők tartoznak, de

80 Kiss G. 1992,246-247.

81 Kiss G. 2008, 266.

82 Daim 2000,469-472; Kiss G. 2008,266 is számol nyugati germán csoportok betelepedésével.

83 Heinrich-Tamáska 2008,441. Abb. 5.

84 Az 568 és 670 közötti időszakra az én publikációm alapján (műller 1999, 167.) csak a déli erődfal előtti temetőt keltezte, a többit az 568-630 közötti időre (Heinrich-Tamáska 2008, 437. Tabelle 1). Az 1963/5. sír övgarnitúrája éppúgy lehet korábbi, mint az 1963/20. sir kelet alpi övgarnitúrája, az 1967/79. sir fonatdíszes fabulájának (Flechtkreutzfibel) is ismerjük germán párhuzamát a 600 körüli időre keltezve (Koch 1968, 42. és Taf. 2,3). Ma úgy látom, ennek a temetőnek a használata legfeljebb 650-ig vihető fel. Ezt erősíti meg, hogy a területen végzett pollenvizsgálatok is arra utalnak, hogy a 7. század középső harmadában figyelhető meg egy törés, a környezet hasznosítása ekkor változott meg, a római hagyományokat folytató agrárgazdálkodást legelőgazdálkodás váltotta fel (Heinrich- Tamáska 2008,442 Sümegi et al. 2011, 564).

85 Heinrich-Tamáska 2008,437-439 és Abb. 1. A III. csoportba mindössze a Keszthely-városi temető tartozik, de mivel megnyitása bizonytalan, a fenékpusztai erőd 630 körüli pusztulásához és az erőd lakóinak áttelepítéséhez kötött (Kovrig 1958), a két csoportot Heinrich- Tamáska O. is egynek tekintette.

86 Lipp 1884.

87 Müller 2007,28-32.

88 Ltsz.: MNM 30/1885 és 146/1885; Müller 2012a, 40-52. A Csák Árpád által 1897-ben kiásott 215 sír bemutatott darabjai kivétel nélkül későiek (Kuzsinszky 1920, 101-103 és 142. ábra).

nem három,89 hanem hat vagy hét.90 A korai Keszthely- kultúra elterjedési területe, tehát lényegesen kisebb, - voltaképp a fenékpusztai földnyelvre és Keszthely közvetlen környékére korlátozódott91 - mint a 7. század közepén megnyitott késő Keszthely-kultúrás temetőké, amelyek megtalálhatók a fenéki révtől délre a Marcali háton (Balatonberény, Kéthely-Melegoldal), a Kis-Balaton északi nyúlványának nyugati oldalán, a Hévízdombon, és a Keszthelyi hegység peremén a Tapolcai medencéig (13. ábra).92 Nagyon rosszul állunk a Keszthely-kultúra telepeit illetően. Voltaképp csak a fenékpusztai erőd tekinthető annak. De a temetők tanúsága szerint ez is csak 630 tájékáig lehetett lakott. Ez alapján merült fel, hogy a késői, a római utak mentén létesített, 7-8. századi temetők népessége a közelükben található késő római településeket, villákat lakta.93 Túl azon, hogy eddig egyetlen ilyen településen sem került elő 7-8. századi leletanyag, a villák nem is lettek volna alkalmasak ekkora népesség befogadására. A 76-os főút Alsópáhok-Hévíz elkerülő szakaszának megelőző feltárása során a hévízdombi (páhoki) temetőtől délnyugatra, a Páhok patak bal partján előkerült a Keszthely-kultúrás temető telepének 7-9. századi részlete, félig földbe mélyített lakóházakkal, kutakkal, tehát nem kőépületekből álló telepeken kell keresnünk ennek a népességnek a lakóhelyeit.94 A kutatás feladata,

89 Heinrich-Tamáska 2008, 438 csak az ókeresztény bazilika sírjait, a horreumi és a déli erődfal előtti temetőt sorolta ide, nem tekintette különálló temetőnek a Lipp és a Csák által feltárt sírcsoportokat és a fegyvermellékletekalapjána Pusztaszentegyházi-dűlői temetőt sem.

90 A temetők száma attól függ, hogy a Keszthely-Fenéki úti kis temetőt hova soroljuk. Igaz, hogy nem ismerünk innen kosaras függőket, stílustűket, korongos fabulákat, de az ide eltemetettek 568-at követően, tehát a korai Keszthely-kultúra időszakában, annak hordozóival együtt éltek az erődben, és a korai Keszthely-kultúra temetőiben vannak kifejezetten germán temetkezések is.

91 Kivételt képez a Keszthely-kultúra legkeletibb lelőhelye, a szigligeti lelet, amely a korai periódusba sorolható, és egy szőlőtelepítés során megsemmisített temetőből származik (Darnay 1901,180-181). A temető nagyságát nem ismerjük, Darnay két sír anyagát szerezte meg, valamennyi ezüstből készült: egy női sírból egy áttört kosár- kájú függőt és egy gömbfejű ruhatűt, egy férfisírból pedig egy préselt díszű, kora avar kori nagyszíjvéget (Hampel 1905,1.700).

92 Egyik temetőnek sincs helyben közvetlen előzménye. A 6. században megnyitott keszthely-dobogói temető melletti késő római temetőt hozzávetőleg 375-ig használták (sági 1981), tehát a két temető között egy csaknem két évszázados hiátus van. A lesencetomaj- piroskereszti temető területén is találtak 4. századi sírokat, de ezek meg csaknem három századdal korábbiak a késő Keszthely-kultúrás síroknál (S. Perémi 2000,41).

93 Heinrich-Tamáska 2008,443-444.

94 Tokai 2010, 130-131; 2012, 24-25. Köszönetét mondok az ásatásvezetőnek és Ilon Gábor regionális irodavezetőnek, hogy megtekinthettem a dokumentációt és a leletanyagot. A település egyik 9. századi házában egy pogány szokás szerint eltemetett nő került elő (Müller 2012b, 461-484).

72