Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Szalontai Csaba: Inteperszonális kapcsolatok a bizánciak és az avarok között
Miként az avar követségek esetében sem tudtuk pontosan meghatározni a követ melletti személyzet, segítők létszámát, úgy itt sem tudjuk ezt még közelítően sem megállapítani. De minden valószínűség szerint itt is legalább néhány tucatnyi személyzettel kell számonunk. A követségek egyéb ismert tagjai közül egyedül a tolmácsokat szokták kiemelni a források. Összesen 20 olyan bizánci követségről tudunk, amely el is jutott a kagánhoz. Sajnos a források semmilyen részletet nem árulnak el a kagáni fogadtatásról, így sem a helyszín, sem az ott jelenlévő emberek személye nem ismert előttünk. Valószínű, hogy amikor székhelyén tartózkodott a kagán, akkor a követek fogadása kötött protokoll szerint történhetett. Háborús helyzetben, amikor a kagáni pompa is halványabb, aligha kell ezzel számolnunk. Hogy a kagán környezetében ilyen alkalmakkor hányán lehettek, ugyancsak nem tudjuk, de bizonyos lehet, hogy katonai vezetők biztosan részt vehettek ezeken a tárgyalásokon (főemberek például 49.), így velük biztosan találkozhattak a bizánci követek. Egy forrásban van említés arról, hogy a Viminaciumnál lezajlott csaták közben megejtett bizánci követjáráskor a kagán 4 fia is jelen volt a megbeszélésen. Arra azonban, hogy a kagánon kívül bárki jelenlévő beleszólt volna a követtel zajló tárgyalásba, nincs adatunk. Az is bizonyos, hogy nagyobb út megtétele után a követek megkapták az őket megillető bánásmódot, azaz szállást és ellátást kaphattak a kagán személyzetétől, tehát ily módon is találkozhattak avar személyekkel bizánci követek. Az 53. forrás tanúsága szerint a követeket az avarokhoz hasonlóan sátorban szállásolták el. A kagánt körülvevő személyzetből azonban csak a testőröket és a tolmácsokat említik a források. A bizánci követjárások között két olyan esetet jegyeztek fel, amelyek a szokványostól eltérő eseményeket takarnak. Az 568-569-re tett bizánci követjárás követeit fogságba vetette a kagán (10), 584-ben pedig Baján megkötözte és megalázta, majd meg is akarta őket ölni (49).13 A követek elleni agresszió máskor is szerepel a forrásokban. Tudomásunk van egy másik olyan bizánci követjárásról is (99), amelyben a kagán súlyosan meg13 A tárgyalás és a kagán hangulatát jól adja vissza Theophylactos Simocatta: „...a kagán indulatos szívét forró vérhullám öntötte el, arca kipirult a haragtól; közben szeme a bosszúság lángjától szikrázott, és egész külsejével világosan megmutatta, hogy nem fogja kímélni a követet. Amint szemöldöke magasra emelkedett, majdhogy homloka fölé nem ugrott..." Olajos 2012,81. alázza a bizánci követet. 598-ban, miután a kagán 7 gyermeke egyszerre halt meg súlyos járványban, Harmatón vezetésével bizánci követség érkezett a kagánhoz Driziperánál. A követ - a források által is hangsúlyozva - gazdag ajándékokkal érkezett, azonban a kagán a családi fájdalma és gyásza miatt 10 napig nem is volt hajlandó őt fogadni, noha a táborában szállásolták el a követséget. Végül hosszas rábeszélés nyomán elfogadta az ajándékot, és a békét is megkötötték. Azonban a hadifoglyok lakosságért kért fejenkénti összegében (1 solidus = 6 fogoly) már nem tudtak megegyezni, ezért a kagán dühében kivégeztette őket. Theophylactos Simocatta számol be egy sajátos eseményről, egy olyan követjárásról (49), ami valószínűleg egyedi lehetett az avar-bizánci kapcsolatokban. 585 tavaszán a kagánhoz érkezett Elpidios szenátor, aki már az előző év őszén is követként járt nála. Ezúttal azt javasolta a kagánnak, hogy vihessen magával egy avar követet Konstantinápolyba, annak érdekében, hogy a fegyverszünetet felújíthassák, és az évpénzt kiegészítsék 20 ezer arannyal. És valóban, a kagán elküldte vele Targitiost. Fontos adalék a vizsgálatunk szempontjából, hiszen itt 2 követnek és azok teljes kíséretének hosszú szárazföldi utazásáról van szó. Lényegében követjárásnak minősül, de valójában inkább a két szemben álló fél legmagasabb szintű találkozója volt a Singidunumnál 595-ben lezajlott találkozó. Priskos, a bizánci sereg fővezére a város avar ostromának hírére kereste fel a kagánt. A találkozó egészen sajátos körülmények között zajlott, ami jól tükrözi a kagán fennhéjázó stílusát, melyet egyébként a lejegyzett dialógus is alátámaszt. Miközben ugyanis Priskos - vélhetően biztonsági okok miatt - nem szállt le arról a hajóról, amellyel a helyszínre érkezett, a kagán a folyóparton ült, és így beszélgettek. Az eset a két szereplő közötti nagyobb távolság miatt értelemszerűen sem tartozik azon interperszonális kapcsolatok közé, amelyeket most gyűjtünk, de a szituáció egyedisége miatt megérdemelte, hogy kiemeljük. Nem tartozik szorosan a követjárások közé a Theophylactos Simocattánál megőrzött esemény (75) sem, noha azokhoz kicsit hasonló volt: amikor a kagán a Priskos által védettTruzullont ostromolta, a Maurikios császár által küldött álfutár szándékosan elfogatta magát és a nála lévő, a császár által írott, de szándékosan félrevezető tartalmú levéllel becsapta a kagánt. A futár szavait tolmács fordította a kagán anyanyelvére. 52
