Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Csiky Gergely–Hárshegyi Piroska: Kereskedelem vagy ajándék? Amforák az avar kori Kárpát-medencében

Az újonnan talált székesfehérvári149 és az óbecsei amfora rövid széles nyakával, csonka kúpos testével, kisméretű ovális átmetszetű füleivel és gömbölyű aljával, valamint kis méretével az Opait B Id típushoz sorolható.150 (5. ábra) Megfelelnek az Antonova V; Kuzmanov XVI; Bjelajac XXIV; Scorpan IX.-típusoknak. Színük vörösessárga, illetve vörös (Munsell 5 YR 6/6, reddish yellow; slip: 2.5 YR 5/8-4/6; red). Ez a típus igen gyakran előfordul a szerbiai Duna-szakaszon és a Vaskapunál,151 Dobrudzsában,152 Bulgária fekete-tengeri partvidékén153 és a Krím-félszigeten.154 Ez a típus a 6. század végére és a 7. század első évtizedeire datálható, és vélhetőleg pontuszi eredetű.155 Űrtartalma alacsony, mindössze 0,6 és 3 I közötti.156 Fontos megjegyezni, hogy publikálatlan leletkörülményei miatt nem datálható pontosan egy, szintén ebbe a típusba sorolható keszthely-fenékpusztai lelet, amelynek pereme hiányzik. A darabot említő Kelemen Márta 6. századi darabként közli.157

A székesfehérvári amforát női sírban találták, míg az óbecsei a temető területén belül, szórványként került elő.158 A székesfehérvári női sírban gömbölyű üveggyönggyel díszített lengőcsüngős fülbevalópár, kiszélesedő végű bronzcsipesz, visszahajtott végű bronz karperecpár és üveggyöngy sor került elő, amelyek e sírt már a 7. század második felére a közép avar korra datálják.159 Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a sírban talált amfora pereme törött volt, így felmerülhet annak másodlagos, későbbi használata is. Mindezek alapján a székesfehérvári sír a legkésőbbi az amforát tartalmazó avar sírok között.

Az avar sírokban talált amforák tehát öt különböző típusba (LR 1B; LR 2B; Opait B V; Agora M273-Szamosz ciszternatípus átmenete (?) és Opait B-ld) sorolhatók és különböző régiókból származnak (6. ábra). Két esetben bizonyosan égeikumi eredetűek (LR 2B; Szamosz ciszternatípus), két esetben pontuszi (Opait B V és Id),

149 Kovács Loránd Olivér ásatása. Itt szeretnénk megköszönni Schilling László segítségét is, aki felhívta figyelmünket a leletre.

150 Opait 2004a, 28-29.

'5' Bjelajac 1996,80-81. type XXIV.

152 Scorpan 1976,163; 1977,278-279, fig. 14; Opait 2004a, 28-29.

153 Kuzmanov 1985,22-24, T. 12. (type XVI).

154 Antonova et al. 1971,85. (type V).

155 Opris 2003,74.; Opait 2004a, 28-29.

156 Opris 2003,74-75.; Opait 2004a, 28.

157 Kelemen 1993,62.; fig.1.13.

158 MikiC AntoniC 2012,40-41.

159 A fülbevalók kronológiájára vonatkozólag: Pásztor 1986,113-134;

Somogyi 2012,583-596.

míg egy esetben kelet-mediterrán, valószínűleg ciprusi eredet tételezhető fel (LR 1B). (7. ábra) Űrtartalmuk általában csekély, másfél és 8 liter között mozog, az egyetlen kivételt a kunbábonyi hatalmas (53 I) LR 2 amfora jelenti. Sajnos üledékvizsgálatok és feliratok hiányában tartalmukat nem ismerjük, de az említett kisméretű amforákat általában bor szállítására használták, míg a kunbábonyi sírban talált hatalmas LR 2 amforában eredetileg olívaolajat szállíthattak.

Az amforák valószínűleg a Duna folyó vízi útján érkeztek a térségbe, amit megerősít a vaskapui és viminaciumi amforák jelentős száma,160 közülük a kunbábonyi és a tiszavasvári - típusuk alapján - valószínűleg eredetileg katonai annonaként (olívaolajat és bort) érkezhetett az al-dunai erődökbe. E tárgyak valószínűleg a dunai limesút közvetítésével érték el a Kárpát-medencét Viminacium és Singidunum térségében. Sirmium közvetítő szerepe a város 579-583 közötti avar ostroma és elfoglalása miatt nem valószínű, mivel az avarok éppen az ide vezető vízi utakat (Duna és Száva) zárták el, hogy kiéheztessék a várost.161

Jellemzően az amforákat tartalmazó sírok férfisírként határozhatóak meg; ezek közül csak egy tekinthető kiemelkedően gazdagnak (Kunbábony), míg a legtöbb eltemetett személy legalább vagyonosnak mondható a lóáldozat (Gátér, Tiszavasvári) vagy az övdíszek (Dány, Kiskőrös) megléte alapján. Mindössze egy amforát ismerünk női sírból, amely azonban töredékes és hiányos volt, ráadásul ezt a sírt az amfora készítési idejénél jóval később ásták meg, így ez az eset kivételesnek mondható.

Érdekes módon a legtöbb amforát tartalmazó sír az avar kor második felére, a Bócsa-Kunbábony-kör idejére (620-650) datálható, és nem arra az időszakra, amely a nagy balkáni avar hadjáratokról, Konstantinápoly ostromáról és az avarokhoz érkező bizánci évpénz fizetéséről volt nevezetes.162 Fontos ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy egy eset kivételével (Székesfehérvár) nem beszélhetünk jóval korábban készült amforák sírba tételéről,163 hanem ezek a tárgyak valóban az adott amforatípusok kései változataihoz tartoznak, így

160 Bjelajac 1996,67-77,80-81.

161 Pohl 2002,70-76.

162 Az avar-bizánci régészeti kapcsolatok korszakolásáról lásd Garam 2001,178-180.

163 Pl. ezek a típusok nem ismertek sem a Dunántúl, sem a szarmata barbarikum római kori leleteinek körében. A kérdéshez lásd a 4-5. századi római amforaleletek gyűjtését: HArshegyi-OttomAnyi 2013,484-486.

33