Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)

hasznos, mert sikerült új adatokra szert tenni általuk, hanem segített abban is, hogy kialakítsunk egyfajta protokollt a honfoglalás kori bőrök vizsgálatára. A munka során maradtak olyan kérdések, melyeknek megválaszolására további - többnyire műszeres - vizsgálatokra lenne szükség, reméljük, a későbbiekben ebbe az irányba is ki tudjuk majd terjeszteni a programot.

A vizsgálati eredményeket régészetileg is szélesebb körben és kontextusban értékelhetjük ezután. Elsősorban Kelet-Európa azon 9-11. századi, jó megtartású bőrleleteivel vethetjük össze adatainkat, melyek a fémleletek esetében is kapcsolatot mutatnak a honfoglalás kori hagyatékkal. Közülük is kiemelkedik az ún. „ősmordvin" temetők 9-11. századra keltezett középső horizontja.33 Itt teljes, gyakran mellékszíjjal ellátott öveket (13. ábra 1-2) ismerünk, melyekhez gyakran különböző szerkezetű, záródású bőrtarsolyok is kapcsolódtak egykor (14. ábra 1-4). Bár a keleti bőrleletek feldolgozás sajnos szintén kezdeti fázisban tart még, elsősorban az övék bőrből készült szerkezetét vizsgálva azt látjuk, hogy a sárbogárdi lelet esetében sikerült hasonlóságot kimutatni azok peremeinek leszegettségével kapcsolatban (9. ábra 1 a). Ugyanakkor a keleti leletek esetében oly gyakran megfigyelt (15. ábra 1-3), a veretek alatt több rétegben futó, összefogott, összehajtott bőrszíjakat sikerült kimutatni hazai környezetben is a karosi III. temető 11. sírjának anyagában (15. ábra 4. a-d).

Úgy véljük, hogy kutatásunkban a legváratlanabb eredményt mindenképpen a bőrből készült felsőruházat egykori meglétének kimutatása (4. ábra 2; 11. kép) jelenti, legalábbis régészeti értelemben. A korai magyar történelem, illetve Kelet-Európa kora középkori írott forrásai azonban több esetben is megemlékeznek bőrből készült felsőruházatról részben a magyarok, részben más szomszédos népek, illetve a Bizánci Birodalom esetében. A magyarok elődeinek házassági szokásaival kapcsolatban az alábbi olvasható több muszlim eredetű forrásban is:

„Leánykérés alkalmával az a szokás, hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására összegyűlnek, a leány atyja a vőlegény atyját a saját házába viszi és mindent összegyűjt, amije csak van coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémből és rókamáiból, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára valót. (Mindezt) egy szőnyegbe göngyölíti, és a vőlegény atyjának lovára kötözi, majd hazaküldi őt."

33 Ivanov 1952; Erdélyi 2008.

(Ibn Ruszta és Gardízi. Ford.: Czeglédy Károly)34

A besenyőkkel kapcsolatban Bíborbanszületett Konstantin híres forrásából arról értesülünk, hogy a közismert és gyakran idézett selyem és egyéb textilek mellett kidolgozott bőröket is kaptak szolgálatuk fejében a Krímben a bizánciaktól:

„A besenyőknek meg egy másik népe (...) természetesen megkapván ezért a szolgálatukért a cherszóniaktól szolgálatuk és fáradtságuk arányában az előre kialkudott fizetséget, mégpedig selyemszövetet, szalagot, brokátot, aranyszegélyt, borsot, skarlát parthus-bőrt 35és más, előttük kívánatos cikkeket megegyezés szerint, ahogy éppen egy-egy cherszóni egy- egy besenyővel egyezkedve megalkuszik."

(Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról. Ford.: Moravcsik Gyula)36

Azonban nem csak a besenyők kaptak kidolgozott bőröket a bizánciaktól, hanem úgy tűnik más nomád nép számára is fontos diplomáciai ajándékok voltak a korszakban a bőrből készült portékák. Ibn Fadián leírásából értesülünk arról, hogy 992-ben az arab követség Etrek oguz-török vezérnek bőrből készült tárgyakat ajándékozott:

„Küldött még neki ötven dinárt, köztük számos muszajjahi dinárt, továbbá három mitqál mósuszt, finoman cserzett bőrdarabokat (dzsulúd adím) és két rend mami ruhát, amelyhez kiszabtunk neki két zekét (qurtaq), egy finoman cserzett bőrcsizmát, egy brokát öltözéket és öt selyem ruhát."

(Ibn Fadián: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról.

Ford.: Simon Róbert)37

Néhány évszázaddal később a magyarok bőrből készült felsőruházatával kapcsolatban még késő középkori adatunk is van a 14. századi magyar katonaság vonatkozásában:

„Nincs kétségem afelől, hogy - amint azt már mások is megállapították - a magyarok népe páncélt nem visel. Midőn harcra vagy párviadalra készül, szűk bőr köntöst vagy igen szoros öltözéket vesz magára, mely tagjait szorosan fogja."

(Cseh krónikás leírása Csák Máté magyar könnyűlovasságáról, 1315)38

Összefoglalva úgy látjuk, hogy a honfoglalás kori le34 Méh 88.

35 A „skarlát párthus-bőr" valószínűleg egy timsós eljárással készített bőrtípus volt, ami kis-ázsiai specialitásnak számított a késő római kor óta és a bizánciaknál is tovább élt. Egyes vélemények szerint ezt az eljárást a bizánciaktól vettük át, miként magyar 'tímár'szavunk is görög eredetű (Gáborján 1997,237).

36 Dai 28.

37 Ibn FadlAn 39.

38 Kre 213.

309