Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
Kissné Bendefy Márta -Petkes Zsolt - Turk Attila ÚJABB RÉGÉSZETI ADATOK A HONFOGLALÁS KORI BŐRMŰVESSÉGHEZ(SÁRBOGÁRD-TRINGER TANYA 33. SÍR) Kivonat: Sárbogárd-Tringer tanya 10. századi lelőhely a Sárvíz völgyének keleti oldalán egy, az egykori ártér határát szegélyező, hosszan elnyúló, északnyugat-délkeleti irányú dombhát északi részén helyezkedett el. A 33. sír különlegessége az volt, hogy a ruházat, az öv és a tarsoly bőranyagának egy része - feltételezhetően a fémvere- teknek, illetve a tarsolyban található vascsiholó fémanyagának köszönhetően - részben igen jól konzerválódott és fennmaradt. Jelen dolgozatunkban a bőrmaradványok feldolgozását végezzük el, különösen a bőröv és a bőrtarsoly, illetve a bőrből készült felsőruházat részletének vizsgálatával. Ez utóbbi korabeli meglétét először sikerült minden kétséget kizáróan kimutatni. A honfoglalás kori leletanyag eddigi bőrvizsgálati eredményei egyértelműen alátámaszthatták az eleinkkel kapcsolatba hozott írott forrásadatokat. A sárbogárdi leletek arra mutatnak, hogy a timsós cserzés 10. századi ismerete mellett a háziipar szintjét meghaladó minőségű termékek is készültek, vagyis biztosan számolhatunk komoly ismeretekkel rendelkező korabeli bőrös mesterekkel. A 10. századi bőrművesség jóval magasabb színvonalú lehetett, mint azt korábban gondoltuk. Kulcszavak: Kelet-Európa, Sárbogárd, honfoglaláskor, 10. század, bőrművesség Bevezetés Közhelyszerű és gyakran elhangzó vélemény, hogy a Kárpát-medence közismert klimatikus viszonyai miatt a honfoglalás kori régészeti hagyaték a szervesanyag- maradványokban rendkívül szegény. Az egykorvolt élet mindennapi sokszínűségéről így sajnos valóban kevés biztosat mondhatunk, jóllehet ez lenne a régészeti kutatás egyik alapfeladata. Mégis ez az igény irányította az utóbbi évek hazai kutatásának figyelmét azon kevés és töredékes textil-, bőr- és famaradvány felé, melyek szerencsésen fennmaradtak, ám kiértékelésük korábban még nem történt meg. Töredékességük ellenére ugyanis pótolhatatlan információkat hordoznak, melyeket azonban csak modern természettudományos vizsgálatokkal és a készítés-technikai megfigyelésekkel nyerhetünk ki. A pusztán jó megtartású fémleletekre építő, gyakran egészen társadalomtörténeti mélységű következtetésekig merészkedő elemzéseken túlmutató komplex vizsgálatok egyik hazai úttörője a honfoglalás kori régészeti kutatásban Bálint Csanád. Ő az 1971-ben megjelent, a szabadkígyós-pálligeti táblában feltárt honfoglalás kori temető feldolgozása során mintaszerű multidiszciplináris megoldást választott.1 A honfoglalás kori sírokban feltárt textilmaradványok felgyűjtése,2 majd ennek nyomán egy páratlan épségben, szerencsésen fennmaradt 10. századi selyemlelet feldolgozása3 komoly előrelépést hozott a fent vázolt problematika terén. Folytatva ezt az utat, megközelítést, jelen dolgozat szerzői a 10. századi bőrmaradványok vizsgálatát kezdték meg immár közel két éve. A Sárbogárd-Tringer tanya 33. sír jó megtartású és nagyméretű bőrmaradványainak szisztematikus vizsgálatával választ keresünk arra a kérdésre, hogy milyen alapanyagokból és milyen technológiával készültek a sírban fellelt, viselethez tartozó, illetve használati tárgyak, valamint mi jellemzi jelenlegi állapotukat. A várakozásainkon felüli eredmények közül jelen dolgozatunkban a Sárbogárd-Tringer tanya 33. sírban feltárt leleteket mutatjuk be és értékeljük újra, különösen 1 Bálint 1971. 2 Bollők Et Al. 2009. 3 E. Nagy Et Al. 2010. 301
