Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
rombikus formát, rövid fejű, gúla alakú páncéltörő típust és levél alakú, négyoldalúra kovácsolt páncéltörő típust képviselnek.112 Szablyák Az oguz harcosok sírjában már több alkalommal bontottak ki vasból kovácsolt szablyákat. Egyes kutatók a szablyákat társadalmi rangjelzőként értékelték. Az Alsó-Volga vidékén és Nyugat-Kazahsztán területén Kruglov 23 temetkezésről tud, ahol jobb-rosszabb állapotban, de szablyát találtak. Ez a szám nem kevés, de jócskán elmarad az íjcsontokat és nyílhegyeket tartalmazó temetkezések számától. Érdekes viszont, hogy a Dnyeszter és Don közé eső besenyő területeken ugyanebben a korszakban mindössze hat szablyáról tud a kutatás.113 A szablyák markolatát, keresztvasát vagy hüvelyét bronz- és ezüstlemezekkel borították egykori készítői. Az applikációkat növényi ornamentikával díszítették, gyakran niellótechnikával kivitelezve. A díszítmények hátterét rendszerint egymásba fonódó vonalak adták. A növényi ornamentika - amelyet szimmetrikus három- és négyszirmú rozetták, szalagcsokrok képviseltek - egységes kompozícióba rendeződött. Az ornamentikus elemek közötti szabad teret aranyozták.114 Kruglov és Maryksin szerint a sor-ajdyni szablya hüvelyének ezüst lemezrátét díszítése a fegyvert a 10. század második fele és a 11. század eleje közé keltezi. Ehhez hasonló szablyákat már találtak a Volgántúlon oguz sírokban.115 Mivel a sor-ajdyni szablya analóg a ceninivel, ezek díszítéstechnikája pedig párhuzamos a kolobovkai lószerszámdíszekkel, amelyeket a 10. század második fele és a 11. század első fele közé lehet keltezni,116 ez kijelöli a tárgyak használatának idejét, ami az oguz hegemónia zenitje a nyugat-kazahsztáni térségben. határozott nyílhegyek tipologizálása; ebben a korban ilyenekkel még csak ritkán találkozunk a nomád sírokban. Használatuk a 12-13. századra jellemző, ami a temetkezés kora miatt kizárható. A 84/1. típust viszont a 10. és a 11. század eleje közötti időben alkalmazták. Vö.i.m. 81. "2 Kruglov-Sergackov-Balabanova 2005,244,251, ris. 2. 1.3 Kruglov-Maryksin 2012,422,424. 1.4 Uo. 411. Lásd a cenini (Kruglov 2001,402, ris. 4) és a sor-ajdyni szablyát (Kruglov-Maryksin 2012,414, ris. 3/1,417, ris. 5). 115 így pl. Pjatnadcatogo, Cenin és Majak Oktjabrja lelőhelyeken (uo. 421). "6 Kruglov-Sergackov-Balabanova 2005,246-247. Övék Az oguzokhoz köthető temetkezésekben (mind női, mind férfisírokban) gyakoriak az övék,117 amelyek díszítését nemesfémekből vagy bronzból kialakított veretek és szíjvégek alkották.118 Egyes sírokban két öv is található: ez lehet egy díszes és egy hétköznapi, egyszerű kivitelű kombinációban,119 de ismeretes két darab veretes övvel eltemetett oguz harcos sírja is.120 Az övék régebben egyfajta „zsebként" is funkcionáltak, amelyre különféle tárgyakat aggattak fel, mint kés, fegyverek, tarsoly stb. Az öv azonban legfőképpen a viselője vagyoni és társadalmi helyzetét fejezte ki, amelyet a derékszíjra erősített veretek anyaga és mennyisége szimbolizált.121 Az övék veretein növényi ornamentikával díszített kompozíciókat figyelhetünk meg, amelyekhez gyakran használták a három levéllel megkomponált csokrot.122 A növényi elemeket felvonultató díszítésmód, ahogy a kantárok esetében, itt is leggyakrabban geometrikus elemekkel egészül ki.123 Ugyanez igaz a szíjvégek díszítésére is. Ezek mellett a sor-ajdyni garnitúrában feltűnnek a szív alakú, a középen áttört, ívelt és csúcsban összefutó négyszögletes, valamint a négyszirmú vagy kereszt alakú, középen félgömbös kiképzésű, niellós díszítésű veretek is.124 Állatok ábrázolása ritka az oguz övvereteken. A ragadozó állatok közül ismeretes az oroszlán és a farkas (kutya?) a verhnij balykleji temető 5. kurgánjából, valamint a madárábrázolás ugyanerről a lelőhelyről.125 Unikális a sor-ajdyni oguz harcos sírjának tevét mintázó aranyozott verete.126 Az emberábrázolás ugyancsak ritka az övvereteken, az eddig publikált anyagban két helyről sikerült dokumentálni oguz temetkezés leletanyagában. Az egyik, emberfejet mintázó övveret a Santas-hegynél lévő, megsemmisített temetkezésből származott. A készítményen egy kucsmát viselő, europid vonásokat 1.7 Kriger 1993,139. 1.8 így pl. a sor-ajdyni oguz sír pompás övgarnitúráját. A csatokról, véretekről és szíjvégekről részletes leírást ad Kruglov-Maryksin 2012, 415-418. 119 Bár a szerzők nem említik, de valószínűleg ez utóbbi egyszerű, dí- szítetlen bőröv lehetett, amelyre csak a csat és esetleg a szíj anyagának maradványai utalhattak. 120 A már említett Sor-Ajdyn lelőhelyen 2 csatot és 46 veretet szedtek fel az ásatók(uo. 415-418). 121 Uo. 411. 122 Lásd pl. a éenini sír övvereteit (Kruglov 2001,404, ris. 5/9-12). 123 Kriger 1993,140. Vö. Kruglov-Maryksin 2012,423, ris. 11. 124 Kruglov-Maryksin 2012,419-422, ris. 6-8,10. 125 Kriger 1993,140. 126 Kruglov-Maryksin 2012,418,416, ris. 4/9,425, ris. 15. 287
