Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
esetek több mint 70%-ában a kutatott temetkezések teljesen szét voltak rombolva, a csontváz részei vagy rendszertelenül össze voltak keverve, vagy hiányosak voltak.43 Előfordultak kevésbé rongált, valamint rabolt sírok is,43 44 illetve többször megfigyelték, hogy az eltemetett lábai láthatóan össze voltak kötözve.45 A felsorolt jellegzetességek közül több is jelentkezik a temetkezésekben, különböző variációkban.46 A kihantolt sírok ezekben az esetekben nem voltak visszatemetve, a lassan betöltődő sír pedig érzékelhető nyomot hagyott a kurgán felületén. A tudatosan kiásott és feldúlt temetkezések esetében a rombolás ellenére is megvannak a mellékletek. A rituálé olyan esetekben is tükröződik, mikor más temetkezésből származó csontok bukkannak fel egyes sírokban. A részleges lovastemetkezés47 A fentebb elősorolt rítuselemek közül bővebben kell foglalkoznunk az oguz sírokban megfigyelt részleges lovastemetkezésekkel, mert ez a jellegzetesség egyszerre etnospecifikus és belső időrendjében megragadható. A kutatás számára már régóta ismert, hogy az eurázsiai sztyeppe nyugati részének besenyő, oguz és kun fennhatósága idején az első két törzs- szövetség temetkezési szokásainak jellemzője volt a kitömött ló eltemetése; a kunok az egész lovat sírba helyezték.48 A besenyők gyakran temettek egyedül is kitömött lovat, ember nélkül.49 Azonban a kitömött 43 A hiányos csontvázat tartalmazó temetkezésekhez vö. Kruglov 2003,30-35. A teljesen feldúlt sírokhoz vö. uo. 42-44. 44 Kruglov 2001,405. 45 Az ép, de összekötözött lábbal eltemetettek vázát tartalmazó sírokat a térségből felsorolja Kruglov 2003,30. 46 Uo. 35-42. A Kruglov által rítustipológiai csoportokba sorolt temetkezések lajstromát lásd Kruglov 2001,405,409. 47 Az oguz sírokban megfigyelt részleges lovastemetkezések jellemzőit Kruglov foglalta össze: uo. 417-421. 48 Arra a jelenségre, hogy egész lovat temessenek el, Kelet-Európábán az avarok eltűnése óta a kunok megjelenéséig nem volt példa. Igaz, ezek a jelenségek a kunok körében sem mondhatók általánosnak (Pletneva 1958, 172-173; Fedorov-Davydov 1966, 120-127, 142-147; Horváth 2001,122). Fedorov-Davydov kronológiai rendszerének IIIII. periódusában, azaz a kun korban továbbra is a legelterjedtebb temetkezési típus a Ny-K-i tájolású sír, részleges lócsontvázzal az emberi vázzal közös sírgödörben. A II—III. periódus sírleleteinek 40%-a a Rósz folyó vidékéről származik (Pálöczi Horváth 1989, 89; 1994, 55), azaz a besenyő és oguz (valamint berend) néptöredékeket tömörítő fekete süvegesek területéről. Arra is joggal gondolhatunk, hogy a Rósz vidékén kívül feltárt kun korszakbeli részleges lovastemetkezések nem egy esetben a kunoknak meghódolt, korábbi korok nomád töredékeinek az emlékeihez sorolhatóak. 49 Vö. Pletneva 1981, 218. A jelképes temetkezések (kenotaphiumok) megléte viszont nem volt jellemző sem a kunokra (Atavin 1984,134), sem az oguzokra (Pletneva 1981,218). lóbőrös temetkezések csoportján belül is olyan jellegzetességek figyelhetők meg, amelyek egymástól elkülöníthetőek, és alkalmasak arra, hogy bizonyos kritériumok alapján egyes típusokat összefüggésbe hozzunk az oguzok halottas szokásaival. A vizsgált temetkezések tipológiájának egyik alapja a ló lábainak a tagolása: temettek el olyan kitömött lovakat, amelyek bőrében csak az első ízületet hagyták benne, de ismertek második és harmadik ízülettel eltemetett kitömött lóbőrös sírok is. Atavin rámutatott, hogy a 9-11. század eleje közötti oguz és besenyő temetkezések lómellékleteinél a bőrben mindig az állat első (I. típus), illetve első és második ízületét (II. típus) sikerült regisztrálni, míg a 11. század közepe után, azaz a sztyeppe kun korszakától kezdve, gyakorlatilag általánosan elterjedt az a gyakorlat, hogy a harmadik ízületet (könyök és térd) is benne hagyták a bőrben.50 Ezek a megfigyelések pedig további kronológiai fogódzónak is bizonyultak. A Kaszpi-tenger északi térségének 9. század második fele és a 11. század eleje közé keltezhető temetkezéseiben 23:94, azaz gyakorlatilag 1:4 arányú túlsúlyt képeztek azok a sírok, amelyekben a részleges lovastemetkezéseknél a hátas bőrében a koponya mellett csak az első ízület volt megtalálható. Ezzel szemben Sarkel-Belaja Veza 10. század második fele, 11. századi kurgántemetőjében (amelyet vegyes, besenyő-oguz nomád katonai temetőnek tart a kutatás) ez az arány 10:7, azaz túlsúlyban van az a típus, ahol a 2. ízületig találjuk a bőrben a ló végtagjait. A 12. századi fekete süvegesek Rósz folyó melletti temetkezései - figyelembe véve Pletneva eredményeit - nomád temetkezéseinek anyaga kizárólag 2. és 3. ízületi részt tartalmazó részleges lovastemetkezéseket tartalmazott.51 így azokat a sírokat, amelyekben a kitömött lóbőrben két ízület volt található - az oguz lovastemetkezések tekintetében - a 10. század harmadik harmada és a 11. század eleje közé lehetett datálni, ezzel szemben azokat, ahol csak egy ízület volt, a 10. század második harmadának végéig52 - nyilván számolva (a sarkeli temető kettősségét is figyelembe véve) egy átmeneti időszakkal, ami gyakorlatilag a 1011. század fordulóját jelenthette. Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy az idő múlásával egyre több ízületet hagytak benne a lóbőrben és ez a tendencia szinkronba hozható a dél-orosz sztyeppe késő nomád 50 Atavin 1984; Kruglov 2003,19. 51 Kruglov 2003, 20. 52 Uo. 20. 281
