Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Kápolnás Olivér: Kísérő a túlvilágra – mongol és mandzsu írott források alapján

foglalkozik a temetésekkel, ebben röviden összefoglalja a régi szokásokat és megtiltja őket. Többek között azt, hogy az elhunyt szeretett szolgálóját (-ágyasát), mellékfeleségét és nemes paripáit is áldozatnak leöljék.7 Itt nem derül ki, hogy el is temették-e az elhunyt mellé az áldozatokat, vagy csak a halotti szertartás részeként történt ez, több forrásnál is felmerül ez az értelmezési probléma. Törvényeken kívül a későbbi történeti művek buddhista térítéssel kapcsolatos részei is szolgálnak adatokkal, ezek egy része a fent idézettel teljes összhangban van. Például: Korábban [16. század végénél korábbi időkre utal] a nemesek, közrendűek rangja alapján az elhunyt után feleségét, szolgáit, szolgálóit, lovakat, marhákat és más élőlényeket öltek le.a Tartalmilag megegyező részt máshol is találhatunk: Korábban, ha meghalt egy mongol, akkor a vagyoni helyzetének megfelelően tevéket, lovakat öltek és áldozat9 gyanánt vele temették.'0 Más helyen így találjuk ezt a részt: korábban,

1 Ükügsen-ün qayirtu boyol sibaycin . tataburi ekener. sayin morid-i alayad qoyily-a-du yaryaday bayijei. Cike 2004,146.

8 Uruysi ükügsed-ün qoyinaca sayin mayu-yin ilyal-iyar öberün gergei. boyul. jaruca. móri. ükerterigüten-ü amin-i tasulday. Qurcabilig 2003, 230.

9 A mongol qoyily-a szó a modern értelmező szótárak szerint elsősorban az elhunyttal temetett tárgyakat, jószágokat, másodsorban a temetés után a halottnak égetett tárgyakat jelenti (Mkt 1997,1370. Mxxtt 2009, 820.). Egy 18. századi mongol értelmező szótár csak igeként ismeri ezt a szót, ami az alábbiakat jelenti: Az elhunytnak egy felnyergelt lovat vágnak le, az egészet megnyúzzák, majd kitömik a bőrt [ló formára] és mikor a holttestet temetik, akkor felnyergelik és felállítják. A temetés végeztével az áldozati pénzekkel együtt elégetik. A probléma, hogy ez a szótár egy korábbi mandzsu értelmező szótár fordítása, így ebből nem a mongol, hanem a mandzsu szokást lehet megtudni. [A mandzsu szöveg: akú oho niyalma de tohoho morin be wafí gulhun fuyefi kuilefi waliyara-de enggemu tohofi faidafi waliyame wajiha manggi hoosan degdebure de deijire be koyorholombi sembi. Han-i araha manju monggo gisun-i buleku bithe (1717), ilaci debtelin.jobolon sinagan i hacin, koyorholombi címszó.] Ennek ellenére Carpini jelentéséből úgy tűnik, hogy a mongoloknál is volt ilyen szokás: „ Vele temetnek egy kancát a csikójával meg egy felkantározott és felnyergelt lovat, egy másik lovat pedig megesznek, bőrét szalmával kitömik és két vagy négy cölöpre állítják fel [...] Annak a lónak csontjait pedig, amelyet elköltötték, a halott leikéért elégetik; az asszonyok egyébként is gyakorta összeülnek az emberek leikéért történő csonthamvasztásra." (Ford. Györffy Gy. Tatárjárás 2003, 80.) Azonban felmerül egy probléma, ez az égbe nyargaló ló nemzetségi, segítségkérő áldozat volt, nem temetéskor mutatták be. Ennek az áldozatnak jükeli volt a neve (Bese 1987), ami teljesen más, mint a temetési szertartásnál használt qoyily-a szó. Legvalószínűbb megoldás, hogy Carpini összemosta a temetést a közös nemzetségi áldozattal, ami azért fordulhatott elő, mert az elhunyt lelke a halál után a nemzetséget fogja védelmezni. Az is előfordult, hogy betegség kapcsán mutattak be állatáldozatot, aminek a végén póznára húzták az bőrt, de ennek sincs köze a temetkezésekhez (Sárközi 1979, 250-251.). Itt kell megemlíteni, hogy mongol szóbeli hagyomány szerint régen a kedvenc hátast, kiváló versenylovakat önállóan eltemették. Mára annyi maradt meg ebből a szokásból, hogy a szeretett paripának a koponyáját áldozati kőhalomra teszik, vagy szentnek tartott fára akasztják, illetve máig előfordul még, hogy a halottat kedvenc hátasával viszik az utolsó útjára.

10 Urida mongyol kümün ükübesü cinege cinege-ber-iyer temegen

ha meghalt egy mongol, akkor a saját lovát, nyereggel, kantárral a holttest mellé helyezték." Ide tartozik még egy, a 16. század végén játszódott esemény:

Mikor az egyszülött Töbed tajdzsi meghalt, az anyja nem félvén a bűn elkövetésétől száz kisgyereket akart megölni, hogy egyszülöttjét kísértesse velük, és száz teveborjút akart lemészárolni, hogy az anyaállatokat megríkassa. Mikor már több mint negyven gyermekkel végzett, szembe szállt vele az egész nép. Mongoldzsin Siniki vezér fia, Dzsogagduli Kia tajdzsi felindultan szólt hozzá: - Ahogy mások gyermekeit leölöd és szenvedést okozol, úgy ölj meg engem, és küldj a fiad után! Azt mondják, hogy a kánné megijedt tőle és felhagyott a gyerekek legyilkolásával.'2

A forrásban szereplő száz gyermek valószínűleg túlzás. A buddhizmus térnyerésével megszűntek a véres áldozatok, de ahogyan a fenti idézetből látszik, a tömeges, erőszakos emberáldozatnak korábban sem volt társadalmi támogatottsága. (A nem buddhista kirgizeknél a mai napig vannak temetési lóáldozatok.* 11 * 13) A temetés „költségei" azonban nem tűntek el, a korábban áldozatnak, kísérőnek szánt jószágokat a temetést lebonyolító lámának ajánlották fel.14 15 A 18. századi mongol törvényekben már említés szinten sem szerepel az emberáldozat, ami a szokás kihalását mutatja. A kísérőkről, áldozati állatokról csak egy rövid mondat szól: elhunytnak tilos lovat ölni!'5 Itt az ölés szó szerepel és nem az áldozat. Nem világos, hogy a lóval mit csináltak. Nem derül ki, hogy mellé temették-e az elhunytnak, vagy halotti torként fogyasztották el, de az előbbi a valószínűbb, mert egy ló levágása és elfogyasztása teljesen hétköznapi dolognak számított.

Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon miért temettek lovat/tevét a halott mellé. Kézenfekvő lenne arra gondolni, hogy a halottal eltemetett állat lett

morin-i alaju. qoyily-a kernen qamtu bulaqu bülüge. Erdeni-yin Tobci 1990,152.

11 Urida mongyol kümün ükübesü öber-ün mori-yi emegel qajayar-tei kegür-ün dergede uyaqu buyu. Bolor toli 1984,463.

'2 Tere qatun bolbasu urida yayca köbegün anu töbed tayiji kemegci önggeregsen-e kilince-yin boibasural-aca ülü ayun . jayun keüken-i alaju tere köbegün-iyan dayayulqu. jayun ingge-yin bodoyu-yi alaju eke-yi anu buyilayulqu kemeged döcin ilegüü keüken-i alaju büküi-e yeke ulus jöricen jabduqui-dur mongyoljin-u siniki örlüg-un köbegün joyayduli kii-a tayiji kemekü icijü tere qatun-a eyin ögülebei. ci bosud- un keüken-i alaju jobyaqu bér namayi alaju dayayuly-a kemegsen-dür . tegün-ü auy-a kücün-ece ayuju qoyicida keüken ataqu-ban uyurjuqui kemejügül. Cadit 2010,12.

13 Jacquesson 2007.

14 Cike 2004,158. Egy másik, 19. századi forrás szerint a buddhizmus térnyerésével kezdődött az a szokás, hogy az elhunytnak láma olvas fel. (Dalangtud 2010,11.)

15 Ükügsen kümün-dür móri buu alaytun. Mcb 2004,218.

194