Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Csuthy András: Ikonográfiai ábrázolások és rekonstrukciós lehetőségek az avar kori lószerszámzatra vonatkozóan

díszek láthatóak.27 A 7. századból való a II. Sápúrt vadászjelenet közben ábrázoló tál, amelyen a ló fejhámján kettős félgömbdíszsor látható, kengyel azonban nincs a lovon (6. ábra 3).28 Egy aranyozott, 7. századra keltezett tál a mainzi múzeum gyűjteményében is található. A tál lelőhelye ismeretlen (talán Deilaman), a rajta ábrázolt lovon számos érdekes dísz található.29 Szintén részletes a 7-8. század fordulójának környékére keltezett mal’cevai ezüsttál (6. ábra 4).30 A ló sörénye a fején össze van fogva, nyakán kettős díszsor, fejhámján kereszt szíjelosztó és valószínűleg csont oldalpálca. A többi szíjazaton is kettős díszsor, illetve függő rozetták találhatóak, hasonlóak, mint az uralkodó ruházatán.31 8. századra tehető a Pur-i Vahman feliratos ezüsttál az Ermitázs gyűjteményéből (6. ábra 5). Ezen egy érdekes emberi arcot ábrázoló függődísz látható a szügyhámon.32 További ezüsttálak származnak a Káma vidékéről a 8-9. századból,33 Turusevából átkeltezve a kard tipológiája alapján a 9. századra34 és máshonnét.35

A fejhám díszítése szempontjából érdekes a Kerman régióból származó lófej a párizsi Louvre gyűjteményében (7. ábra 1-2).36 A szasszanida művészeti körhöz sorolható az I. Sápúrt és Valerianus küzdelmét és elfogását ábrázoló kámea a 3. századból (7. ábra 3).

A nyugati „kultúrkörből"37 az isola rizza-i kincslelet ezüsttálján ismert kopjás lovasábrázolás, melyet az 5. század végére - 6. század elejére kelteznek.38 A stabiai pajzsvereteket, melyek szintén kopjás lovasokat ábrázolnak, 600 körülire teszik.39

27 BAunt 2004a, 348-349.

28 TalbotovA RiceovA 1973,89.

29 Daim 2012,337-338.

30 BAunt 2004a, 168-169,187,452.

31 Természetesen a művészi ábrázolás azonossága még nem jelenti azt, hogy az ábrázolt uralkodói ruhadísz a lovak függődíszével azonos lett volna, az ábrázolás realisztikus voltáról nem is beszélve.

32 BAunt 2004a, 208, 348-350, 424-425. A nagyszentmiklósi kincs 2. korsójának győztes fejedelmével kapcsolatban (is) a szerző megjegyzi, hogy a levágott és felakasztott emberfejek ábrázolása önmagában nem etnikumjelző, kultúrspecifikus jelenség.

33 Uo. 179.

34 Uo. 349-350.

35 Bálint Csanád leírásában szereplő összes ezüsttál azonosítására és leírására itt most nincs mód. Ezen kívül további vadászjelenetet ábrázoló leletek is ismertek (például a Sabet, a Freer Gallery of Arts és az Arthur M. Säckler Gallery gyűjteményeiben stb.), melyek tárgyalásától most eltekintek.

36 Godard 1964,310, Taf. 115 a leletet különbözően keltezték.

37 A keresztény motívumokat (pl. Szent György) nem vettem figyelembe.

38 Hegewisch 2008,350,362; Csiky 2009,67, 238,271-272.

39 Hegewisch 2008,365-366.

A maastrichti katedrális kincstárából származik egy 8. századi selyemdarab, amelyen szintén oroszlán- vadász-jelenet látható (7. ábra 4). Mivel a lovas valószínűleg visszacsapó íjat használ, eredetét valószínűleg a bizánci vagy más közel-keleti kultúrkörben kereshetjük. Annak ellenére, hogy az ábrázolás túlságosan sematikus, a ló szíjazatán több csüngődíszt is felismerhetünk.40

A felsorolt ikonográfiái forrásokhoz azonban hozzá kell tenni, hogy mind kronológiailag, mind földrajzilag nagyon távoliak az általam vizsgálni kívánt leletanyagtól, ezért az avar kori lófelszerelés rekonstrukciójához nem elég relevánsak, sőt olyan elemeket is tartalmazhatnak, melyek a Kárpát-medencében ismeretlenek voltak. Alátámasztó bizonyítékként való használatuk emiatt nem is lehet javasolt. Ennek ellenére egyes lószerszám tartozékok hasonlósága (például a hosszú fülű kengyel, tollbokrétaköpű, valamint a mitológiai történetek is) arra utalhatnak, hogy azok széles körben elterjedhettek a sztyeppéi övezetben. Nem feltételezhetjük azt, hogy a korabeli társadalmak ízlése statikus volt, ezért az egyes ábrázolások remélhetőleg elsősorban az adott terület, adott időszakának tárgyi kultúrájáról szolgálhatnak elsőrendű adatokkal.41

Az egyetlen „hiteles" és művészileg magas fokon elkészített ikonográfiái ábrázolás a Kárpát-medencében a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójának ún. győztes fejedelmének képe, mely a 8. század végéről származhat (8. ábra 1 ).42 Már több kutató figyelmeztetett azonban arra, hogy ezen ábrázolás nem alkalmas összehasonlításra nagymértékű stilizáltsága miatt. Fontos funkcionális részek hiányoznak, mint a nyereg és a kengyel ábrázolása (de az öv megléte is vitatott), valamint a zablapálca ábrázolása is inkább művészi, mintsem valóságos.43 Ezen hiányosságok ellenére, egyes részleteiben (tollbokrétaköpű, csüngődíszek stb.) fontos és a Kárpát-medencében egyetlen ikonográfia a maga nemében. A tollbokrétaköpű a késő avar kor anyagi kultúrájából ismert, azonban nem egyértelmű, hogy az ábrázolások nem „tematikus" műhelytradícióval függnek-e össze (vö. például a szasszanida ezüsttálaknál44). Mindazonáltal az ábrázolt tollbokrétaköpű és csüngődíszek (boncsok) fontos jelentést hordozhatnak, hiszen a feltételezések

40 Daim 2012,296-297, No. X.8.

41 Sajnos ez sem bizonyosodott be minden esetben.

42 Bálint 2004a, 563-564.

43 Uo. 370; Csiky 2009, 238.

44 BAlint 2004a, 350-352.

180