Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Prohászka Péter: Karl Ludwig Moser és egy népvándorlás kori fülbevalópár a szlovéniai Tomajból
Prohászka Péter KARL LUDWIG MOSER ÉS EGY NÉPVÁNDORLÁS KORI FÜLBEVALÓPÁR A SZLOVÉNIAI TOMAJBÓL A 19. század második felétől egyre nagyobb számban kapcsolódtak be amatőr kutatók az Osztrák-Magyar Monarchia területeinek régészeti kutatásába. Szerepük és tevékenységük az utóbbi években került egyre inkább a kutatás figyelmébe. Munkásságukat a helyi sajtóban és különféle orgánumokban megjelent tanulmányaik és leletközléseik mellett levél-, adat- és könyvtárak őrzik, amelyek feltárása és közreadása jelentős mértékben gazdagíthatja ismereteinket. Míg a Magyar Királyság területén leginkább a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottsága, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára támogatta ezen amatőrök munkáját, illetve hozzájuk érkeztek beszámolóik, felmérési- és tárgyrajzaik, sőt sokszor maguk a leletek is, addig a Monarchia örökös tartományaiban és a tengerparti területeken az 1850-ben alapított bécsi székhelyű K. K. Zentralkommission für Erforschung und Erhaltung der Kunst- und Historischen Denkmale játszott hasonló szerepet. Számos, a helyi értelmiséghez tartozó személy tájékoztatta a Zentralkommissiont a környéken előkerült leletekről, megfigyeléseiről, valamint a folytatott ásatásokról. A szorgalmasabb amatőröket a Zentralkommission levelezőivé választva, igyekezett kutatásaikat anyagilag is támogatni. A Monarchia szinte mindegyik vidékén megtaláljuk ezen férfiakat, akik munkássága azonban a 20. század első negyedének politikai változásai miatt legnagyobbrészt feledésbe merült. A határok átrajzolása miatt a leletek, hagyatékok, feljegyzések szétszóródtak, sokszor másmás országba kerültek, gyakran elfelejtődtek. Pedig ezen iratok igen fontos forrásai egy-egy terület régészeti és műemléki kutatásának. Az amatőr kutatók megjelenése és tevékenysége azonban nem csupán a Magyar Királyságra korlátozódott, hanem a birodalom más területein is működtek. A krainai és tengerparti vidékek egyik legszorgalmasabb kutatója a trieszti gimnázium természetrajz tanára, dr. Karl Ludwig Moser volt. Az 1845. november 7-én Teschenben (ma Tesin, Csehország) született Moser a bécsi egyetemen természettörténetet hallgatott, és 1871-ben ugyanitt doktorált.1 A kremsi, majd bécsi tanítás után 1874-től a tescheni gimnázium tanára volt, innen nevezték ki 1876-ban Triesztbe a természettörténet, matematika és fizika gimnáziumi professzorának, mely oktatói tevékenységét 1904-ben történt nyugdíjazásáig folytatta2 Triesztbe kerülését követően először ásványtani, majd 1883-tól régészeti, néprajzi és barlangkutatást folytatott, amelynek köszönhetően 1890-ben a K. K. Zentralkommission levelezőjévé választották.3 Kutatásait nyugdíjba vonulása után is folytatta. 1918. június 2-án Bozenben hunyt el.4 Moser trieszti évei alatt széleskörű publikációs tevékenységet folytatott.5 Első cikkei ugyan még ásványtani témájúak voltak, azonban 1883-tól már régészeti, elsősorban ősrégészeti kutatásokba kezdett, melyeknek eredményeit a trieszti lapok mellett számos kiadványban és tudományos szaklapban publikálta egészen 1914-ig.6 A tanítás, a régészeti lelőhelyek bejárása, feltárása és a tanulmányok írása mellett széleskörű levelezést folytatott korának meghatározó intézményeivel és kutatóival. Számos levelet intézett többek között a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, valamint Hampel Józsefhez különféle régészeti kérdések ügyében. Moser kortársaihoz hasonlóan kutatásait írásban és rajzban egyaránt dokumentálta. Ezek a füzetei és jegyzetei nagy részben megmaradtak a trieszti Museo Civico di Storia Naturaleban.7 Moser tevékenységének megítélése nagyobbrészt pozitív, ugyanis számos lelőhelyet, leletet dokumentált, illetve juttatott múzeumokba.8 1 Moser életéről lásd: Rupel 2012, 31-62; Brückler-Nimeth 2001, 182; Mais 2012,67-70. 2 Rupel 2012,37-43; Mais 2012,71-77. 3 Mader 2012,113-115. 4 Brückler-Nimeth 2001,182. 5 Rupel 2012,48-55; MAIS 2012,64-65. Lásd bibliográfiáját: ZupanQC 2012. 62upanOC 2012,291-292. 7 Hagyatékának ismertetése: Arbulla et al. 2012. 8 Mais 2012. 123
