Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Gulyás Bence: Gondolatok a tiszántúli kora avar kori népesség eredetéről

majd később a kazárok emlékanyagának tartotta.11 F. Curta teljesen másképp közelítette meg a problémát, az etnikai helyett a társadalmi értelmezésre helyezte a hangsúlyt. Megfigyelte, hogy a Sivasovka-horizont temetkezései túlnyomórészt férfiakhoz kapcsolódtak, ami alapján Curta ezeket a lokális közösségek vezetőihez kapcsolta.12

A Sivasovka-horizont eredetéről

A Sivasovka-horizont Volga menti temetkezéseinek késő szarmataként való értelmezése először Sinicyn és Rykov munkáiban jelent meg.13 Ez azért lehet fontos a számunkra, mert az általuk értelmezett sírokat késő szarmata temetkezésekkel együtt tárták fel, így lehetőségük nyílt első kézből, a terepen összehasonlítani a két korszak emlékanyagát. Az első részletesebb értelmező cikk Maksimov tollából látott napvilágot, aki - a hun kori török hatások mellőzése nélkül - a 3-4. századi kontinuitásra hívta fel a figyelmet. A korábbi időszakkal való egyezések szerinte a másodlagos kurgántemetkezésekben, az ÉK-DNy-i, ritkábban É-D-i tájolásban, a padmalyos sírokban, a mesterséges koponyatorzításban - bár ez a szarmata időszakhoz képest ritkább -, a sírmellékletekben (íjmerevítő csontok, nyílhegyek, kardok) figyelhető meg. A kerámia a 3. században megjelenő formák folytatása. A korábbi korszakhoz képest olyan újítások jelentek meg, mint például az, hogy a sírgödrök aljáról eltűnt a korábban gyakori mészréteg és széndarabkák. A szarmata sírokhoz képest kevesebb alkalommal dokumentáltak ételáldozatként a sírba tett juhcsontot. Ugyanakkor - míg a 2-4. században gyakran csak a zabla és a ló egyes részei kerültek a sírba, addig a későbbi korokban megnő a jelentősége - sok esetben megfigyelhetők a padkára helyezett lókoponyák és lábvégek.14

A cikkre Konstantin Smirnov, az ilovatkai és a politot- delskoei sírok feltárója reagált a Sovetskaja Arheologija hasábjain. Véleménye szerint Maksimov alábecsülte az újonnan betelepült népesség jelentőségét, ugyanis a

6-7. századra keltezhető síroknál már sokkal nagyobb mennyiségben jelenik meg a mongolid típusú koponya és az új, belső-ázsiai párhuzamokkal bíró tárgytípusok. Véleménye szerint a részleges lovastemetkezéseket nem vezethetjük le a szarmata jelképes lovas sírokból. Mivel Ke" Komar-KubySev-Orlov 2006,360-373.

12 Curta 2008,175-176.

13 Rykow 1928; Sinitsyn 1956,55-65.

14 Maksimov 1956,65-85.

let-Európában hasonló temetési mód az ázsiai gyökerekkel rendelkező besenyőknél jelentkezik, ezért szerinte ez a szokás is az Urálon túlról származik.15 A kialakuló vitát M. I. Artamonov kazárokról szóló monográfiája gátolta meg, ahol a szerző írásos források elemzése alapján új betelepülő népcsoportokkal számolt.16 Ez a munka hosszú évtizedekre meghatározta a keleti blokk sztyeppekutatóinak véleményét, így a szarmata őslakosság kutatásának kérdésköre hosszú időre lekerült az asztalról.

Az utóbbi évtizedekben ismételten előkerült a szarmata szubsztrátum népesség kérdésköre, ám ez jóval árnyékoltabban jelentkezett. Ezt a gondolatot elfogadó kutatók már nem csupán az egyszerű továbbélést vizsgálják, hanem hogy a Kelet-Európábán újonnan felbukkanó népcsoportok etnogenezisében a helyben talált szarmata komponens mennyiben játszhatott szerepet. Flerova véleménye szerint a kutatás e téren rendkívül elmaradott, a Sivasovka-horizont etnikai azonosításakor a lokális fejlődés tézise alulreprezentáltabb a kelleténél.17

I. P. Zasetskaja Pokrovsk-csoport néven különített el egy olyan egységet, mely a hun korszak második felére (5. század második, 6. század első fele) keltezhető, és a temetkezési szokásaiban számos párhuzamot mutat a Sivasovka-horizonttal. Ennél a csoportnál gyakori az ÉK- DNy-i tájolás, a padmalyos sírok kialakítása, a részleges ló-, illetve szarvasmarhavázak, a koponya torzítása.18

A bolgár kutatás is egyre inkább hasonló fejlődési vázlatot fogad el. Rasev több cikkében is a szarmata- hun-bolgár (Sivasovka-horizont) kontinuitás mellett érvel. Ez alapján a bolgár török etnikumot nem másként, mint egy belső-ázsiai vezető rétegből és egy iráni (szarmata) szubsztrátum népességből álló törzsszövetségként értelmezte.19 E. Angelova egyik cikkében a 6-9. századi kelet-európai népcsoportok, főleg a bolgárok, temetkezési szokásainak szarmata eredetét vizsgálta. Ebből többek között a tájolást, a koponyatorzítást, az étel- és edénymellékleteket emelhetjük ki.20

A tiszántúli temetkezési szokásokkeleti előzményei

A fenti kutatástörténeti adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a Sivasovka-horizont temetkezési szokásainak hun korból való eredeteztetése nem alap nélküli,

15 Smirnov 1962,270.

16 Artamonov 2002,120-121.

17 Flerova 2001,184-185.

18 Zasetskaja 1994,12-23.

19 Rasev 1993.

20 Anqelova 1995.

107