Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Simon László: Római érmék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
cai fürdő mellett 1929-ben előkerült Kr. e. 47-ben vert Aulus Licinius Nerva-denár sajnos ma már nincs meg, így egyebet nem tudunk róla, nem ismerjük állapotát, azaz mennyire volt kopott, avagy verdefényes (Kát. 164.). Előkerülésének helye vélhetően azonos lehet Pusztai Tamás 2012. évi ásatási helyszínével, esetleg annak közvetlen közelében lehetett, ti. a bencés monostorépület feltárásakor is kerültek elő szórványosan római császárkori leletek.26 A Herman Ottó Múzeum régiségtára 1931-32. évi gyarapodásának 9691-9698. számú tételei (római császárkori edény, illetve edénytöredékek) is a tapolcai strand mögötti területen kerültek elő. Ugyancsak Miskolctapolcáról származik az 1939-ben alapásáskor talált PIETAS AVG hátlapi körira- tú id. Faustina halála (141) után kibocsátott dénár (Kát. 165) is. A két érme esetleges egy ugyanazon lelőhelyről való származásáról semmiféle információval nem rendelkezünk. Mindezek, valamint a barlangfürdőtől kb. 1 km-re, attól délre található Szentkereszthegyi- barlangban talált 3. századi dénár (Kát. 162) azonban azt mindenképpen igazolják, hogy a tapolcai források közelében laktak a római császárkorban. Az összehasonlító vizsgálatok szerint a pannóniai pénzforgalom kis késéssel követi a birodalmi tendenciákat, és ez fokozottan érvényes a barbaricum római pénzforgalmára is.27 Egy másik felfogás szerint a barbaricumban, különösen a korai császárkorban a római érmek nem valódi pénzként, hanem, mint árucikk (többnyire nemesfém nyersanyag) voltak jelen.28 Ezzel együtt tény, hogy a barbaricumi római éremanyag ösz- szetételében egyes időszakokban hasonló tendenciák figyelhetőek meg, minta közeli római provinciák, elsősorban Pannónia pénzforgalmában. Egy ismeretlen lelőhelyű Borsod megyei I. Claudi- us-érmét (MNM É 55/1855.1.), valamint Domitianus és Nerva ináncsi leletben feltűnő érméit nem számítva B-A-Z megye területéről jellemzően csak Vespasianus császárrá választásával (69) egyidejűleg vert érmék kerültek elő az 1. századból. Területünkön ennek az időszaknak az érméi - ide számítva Otho 69-ben vert mezőkövesdi dénárját is - 6 lelőhelyen fordulnak elő (Mezőkövesden, illetve Hejőkeresztúron, Tiszadadán és három kincsleletben: Miskolc, régi katonai gyakorlótéren, valamint Ináncson és Megyaszón). A Dáciát el26 Pusztai Tamás 2012. évi ásatásáról az ásatásvezető szíves szóbeli közléséből tudunk. 27 Fülöp 1976,252. 28 Vaday 1998,127128,135-136. foglalóTraianus (98-117) által veretett pénzekkel azok száma és lelőhelye lényegében megduplázódott, és ez - figyelembe véve az alföldi szarmatáknál, a Felső-Ti- sza-vidéken,29 továbbá Kelet-Szlovákiában30 tett megfigyeléseket is - általános tendenciának mondható. Az Alföldön talált római pénzekről megállapítható, hogy közöttük kiugróan nagy számban fordulnak elő az Antoninus Pius és Marcus Aurelius uralkodása alatt kibocsátott veretek.31 Ugyanez a tendencia megfigyelhető a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei római császárkori érmék vizsgálatánál is.32 A teljes megyére irányuló kutatások szerint a két császár uralkodása idején (138-180) veretett római érmék száma 15 lelőhelyről 97 darab (2. ábra). Ennek kb. 1/3-a (37 db) a Miskolc, régi katonai gyakorlótéri leletből származik. A miskolci éremlelet (Kát. 36-151) lelőhelyének meghatározása a régi városi térképek alapján viszonylag pontos (3. ábra). Leszih Andor leltárkönyvi bejegyzése szerint„a Sajó partra vivő út mentén az új gőzmalommal szemben lévő régi katonai gyakorlótér földmunkáinál" bukkantak a kincsre. A leletből 1933-ban 115 darab érme került a miskolci múzeumba. Leszih Andor első, a Felsőmagyarország című újság 1933 karácsonyi számában megjelent híradása33 szerint „körülbelül 11 centiméter magas agyagedény került elő s mikor az szétesett, illetve a munkások szétverték, abból a híradás szerint... körülbelül 200 ezüst pénz ömlött ki." „Célszerű lenne, ha a leletnek még esetleg lappangó, elhurcolt darabjait, hacsak megtekintésre is behoznák azok, akik jóindulattal vannak a múzeum iránt." 10 évvel későbbi megfogalmazásából már úgy tűnik, valamennyi érme múzeumba került: „egy szétesett kis agyagbögrében (4. ábra34) 7 15 darab (354 g) római ezüstdénárt találtak, melyek elkallódott darabjait sikerült a Borsod-Miskolci Múzeumnak megszerezni".35 Magam szkeptikus vagyok e mondat második felének sommás megállapításával kapcsolatosan. A 84-198/1933. leltári számon nyilván29 Fülöp 1976,253.; IstvAnovits 2002,278. 30 KolnIkovA 1972,92., Obr. 10.; 1973,174, Obr.6., 176., Tab.1. 31 Fülöp 1976, 254.; FARKAS-TorbAgyi 2008, 256, 253,1. és 18. diagram 32 Biró-Sey 1990,63. 33 Leszih 1933 34 HÓM Itsz.: 58.159.1. számon leltárba vett edény leírása: fekete foltos sárgásszürke színű, homokkal és kerámiazúzalékkal soványított anyagú, kézzel tornáit csupor, rövid, kissé kerekített pereme ferdén kihajló. M = 10,5 cm, Szá = 7,8-8 cm, Fá = 5,5 cm. A hiányos és töredékes állapotban meglévő edény kiegészítése Kozmáné Bányi Judit munkája, a fotót Kulcsár Géza készítette. Közreműködésüket e helyen is köszönöm! 35 Leszih 1943,57. 9
