Szolnoky Gábor: A két Tumler. Rövid összefoglaló két magyarországi 18. századi, illetve 19. század eleji vízépítőről (Veszprém, 2015)
Tumler Henrik
A ma már talán egyszerűnek tűnő szerkezet megépítése 250 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt az, annyira, hogy országos híre kelt, a legnagyobb elismeréssel emlegették. Felesége Györgyöt túlélte, 1805-ben bekövetkezett halálakor fiai abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy tetemét a veszprémi székes- egyház altemplomából nyíló katakombában helyezhették el. Az altemplomi sírok modem kori átépítése során az eltemetettek sírjait összevonva egy tömegsírt hoztak létre közös márvány- táblával, amelyen vezetékneve Aeizenparth Katalinként szerepel. Tumler Henrik Tanulmányai Az előzőekből már jól érzékelhettük, hogy apja munkáiba bekapcsolódó és azokat sikeresen folytató fiatalember különleges műszaki tehetséggel volt megáldva, amit tanulással még továbbfejlesztett. Városlődön született 1748. szeptember 2-án. 12 éves volt mikor a piaristák veszprémi gimnáziumába íratták be, ahol 1765-ig 5 évet töltött gondolhatóan elsősorban humán tárgyak elsajátításával.14 Amikor apja a veszprémi vízhajtó szerkezet megépítésébe fogott, akkor ő 18 éves. Elhivatott érdeklődéssel tanulmányozhatta a terveket. Elmélyült a részletekben, és mire a kivitelezés elkezdődött, minden tennivalójával és buktatójával tisztában lehetett. Amikor apja 1767 első napjaiban meghalt, tudatában volt annak, hogy apjának is tartozik a nagy mű befejezésével. Nyilvánvalóan támogatást kapott ebben az említett Kiss Adorján tanártól is. A vízemelő berendezés működésbe állítása fényesen sikerült, láttuk, hogy 1767 Mária-nap- ján már próbaüzemet végzett. A püspöktől - aki egyben vállalta annak költségeit, hogy Bécsben építészeti tanulmányokat folytathasson - jutalmul 100 forintot kapott.15 14 Lukcsics-Pfeiffer 1933,233-236. 15 Ua. Itt jegyezzük meg azonban, hogy nevét Bécs felsőfokú tanintézményeinek regesztáiban nem találtuk. Ezt követően mint vándorlegény ausztriai és morvaországi malmoknál szerzett újabb tapasztalatokat és végzett tanulmányokat, majd letette a molnármesteri vizsgát. Malomépítései, vízrendezései 1770-ben mint molnármester lépett be a veszprémi belső molnár cégbe. Megbecsültségét bizonyítja, hogy később céhmesternek választották. A kultúrmérnöki munkákba még apja életében bekapcsolódott. Mint jeleztük, posványos réteket tettek szárazzá, 24 malomkereket szereltek fel, régi utakat javítottak és hoztak jó állapotba. Somogy vármegyében a Szorosad és Török- koppány községek vidékén levő mocsaras területek lecsapolásával kitűnő legelőket hozott létre. Gr. Zichy Ferenc kálozi birtokán (Fejér vm.) a sárréti szabályozáshoz kapcsolódó csatornázással mintegy 1000 holdat tett művelhetővé. Ugyanitt új hatkerekű malmot épített. Veszprém vármegye tőle kért javaslatot a Marcal szabályozására. Gr. Apponyi Antal kölesdi (Tolna vm.) birtokán malmot épített. A tapolcai öblözet Szigliget, Balatonederics, Lesencetomaj és Raposka közötti (Veszprém vm.) mocsaras lapályán kialakított csatornákkal mintegy 4000 holdnyi legelőt hozott létre (5. ábra). További malmokat tervezett Balatonfüre- den (ma Siske u. 1.), illetve a gr. Zichy-urada- lom almási birtokán,161786-ban Balatonfüreden fürdőház építésére tett javaslatot.17 A budai Vár vízellátása A Vár vízellátásának megoldásán a középkor óta számos kitűnő szakember dolgozott, hogy csak a legnagyobbakról szóljunk: a már említett Chimenti Camicia, Kempelen Farkas. A vízellátás kettős volt, emelőszerkezetekkel Duna-vizet juttattak a platóra, másrészt a közlekedőedények működési elvén alapuló gravitációs vezetékkel a Széchenyi-hegy forrásfoglalásaiból kitűnő forrásvizet biztosítottak, de tudunk fogatos, hordós Duna-víz árusítókról, valamint a pincék némelyikében levő ún. török 16 Ua. 17 Zelovich 1922, 36-37. 10
