Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Janek István: Magyar–szlovák külpolitikai kapcsolatok, revíziós elképzelések 1938–1943 között

Janek István MAGYAR-SZLOVÁK KÜLPOLITIKAI KAPCSOLATOK, REVÍZIÓS ELKÉPZELÉSEK 1938-1943 KÖZÖTT A magyarországi kormánykörök 1918-ban Csehszlovákia létrejöttére nem úgy tekintettek, mint a történelmi Magyarország szláv népeinek egyesülé­sére anyaországával, következetesen tagadták az ott élő szlovák és cseh nép egy nemzethez való tartozását is. Ezzel a csehszlovák állameszmét támadták, amely a két nemzetet egyazon nemzet két ágának tekintette. A magyar kor­mányzati politika két évtizeden keresztül arra törekedett, hogy a szlovák és a cseh nemzet közeledését megakadályozza. A szlovákság számukra a cse­hek által megszállt népesség volt, amely a többi kisebbséggel közösen küzd a felszabadulásért. A szlovákok szerintük etnográfiailag, nyelvileg és történel­mileg is teljesen különálló nemzetet alkottak a csehektől. A magyar vezetés egyetértett azzal, hogy Szlovákiának, de legalábbis a magyarlakta területek­nek, valamilyen formában feltétlenül vissza kell térniük a magyar állam ke­belébe. A magyar vezetésben élt egy olyan hit, hogy egy esetleges népszava­zásnál a szlovákok és a ruszinok a Magyarországhoz való csatlakozás mellett szavaznának. A magyar vezetés, hogy a saját közvéleményét is befolyásolni tudja, propagandája révén azt terjesztette az 1930-as években, hogy a szlo­vákok már megbánták, hogy 1918-ban nem csatlakoztak Magyarországhoz és ezt a hibájukat jóvá akarják tenni, csak ezt nyíltan nem mondhatják ki Csehszlovákiában.1 A szlovák politikusok 1938 második felében Szlovákia államformájával kapcsolatosan új elemeket tartalmazó elképzeléseket és terveket dolgoztak ki arra az esetre, ha a Csehszlovák állam szétesne, vagy megszállás alá ke­rülne. Ezek a politikai kombinációk abból indultak ki, hogy az európai fejlő­dés szempontjából az 1938-as évnek hasonló jelentősége lesz, mint amilyen 1918-nak volt, vagyis jelentős területi változások történhetnek a térségben. Annak a lehetősége is felmerült, hogy az egyik szomszédos államhoz csatla­kozzanak, ezáltal kerülve el a szlovák nemzet megsemmisülését. A szomszé­dos országokba való betagozódás alternatíváit autonómia, föderáció, illetve unió révén képzelték el. 1 1 Steier 1933,32.; Borsody 1939,37-38. 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom