Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
indokolták, hogy a hadifogolyüggyel már foglalkozik a kommunista igazgatás alatt álló Belügyminisztérium. Ez világos utalás volt a Belügyminisztérium valódi hatalmára és szerepére. Ez a szerv hivatalosan és nyilvánosan semmilyen koordináló szerepet nem vállalt az elhurcoltak hazahozatalában és gondozásában. Alkalmazottai csak közvetett módon, a második vonalból és fedőszerveken keresztül kísérték figyelemmel és irányították az eseményeket. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Kisgazdapárt befolyása alatt álló Honvédelmi Minisztérium a SZEB és a kommunista párt szemszögéből nem volt elég megbízható hatósági szerv a kényes ügykör kezeléséhez. 1945 nyarától meg is kezdődött a minisztérium fokozatos leépítése, illetve a Katonapolitikai Osztály segítségével történő „demokratikus szellemű” átformálása. A keletről érkezők fogadása tehát megoldatlan maradt. 1945 késő őszén a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt a kaotikus állapotok felszámolása érdekében több javaslatot is készített a hadifogolyügyek irányításának egységesítésére. A javaslatok lényege az volt, hogy a még távollévőkkel és a már visszatértekkel kapcsolatos mindennemű problémával egy politikailag semleges, pártokon kívüli tárca nélküli miniszter foglalkozzék. A miniszter mellett négy osztály végezte volna az adminisztrációs, feldolgozó munkát. A hazahozatallal kapcsolatos teendők ellátása és a társadalmi egyesületek felügyelete az elnöki osztályra tartozott volna. Az egészségügyi, valamint a gazdasági és szociális osztály az orvosi ellátásért, az átvevőtáborok élelmezéséért és a segélyezésért vállalt volna felelősséget. Sok egyéb mellett a távollévők és az eltűntek számontartása és felkutatása is a nyilvántartó és tudósító osztály tervezett feladata lett volna. 1946 elejétől a hadifoglyok hozzátartozói is egyre gyakrabban és nyíltabban fejezték ki elégedetlenségüket. A megoldatlan hadifogolyügy tömegdemonstrációkra sarkallta a kétségbeesett várakozók egy részét. 1946 márciusában a hozzátartozók több ezer főnyi küldöttsége jelent meg a Parlament előtt és nyújtott át memorandumot a miniszterelnöknek. A foglyok szabadságáért felléptek az egyházak is. Ravasz László református püspök 1945. május 29-én Miklós Béla miniszterelnökhöz címzett levelében a következőket írta: „...Tiszteletteljes megítélésünk szerint a demokratikus alapon újjáépülő országnak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy mindazok, akik férjükért, fiukért, testvérükért aggódnak, a kínzó bizonytalanság érzete alól felszabaduljanak s teljes erkölcsi és fizikai erejükkel az újjáépítés szolgálatába állhassanak. Ismételten kérjük Miniszterelnök Urat, méltóztassék a Kormány minden erejét és tekintélyét latba vetve e kérdésnek mielőbb kedvező megoldást kieszközölni...”18 A katolikus egyház mindig is feladatának tekintette a rabszolgák és foglyok kiszabadításának előmozdítását. A keresztes hadjáratok alatt fogoly18 Hadtörténelmi Levéltár, Külügyminisztérium hadifogolyosztály, 25. doboz, 122.248/45. 65
