Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
szovjet és román csapatok. A lakosságban meglévő kezdeti bizonytalanságot és félelmet a remény érzése váltotta fel, amikor a szovjet városparancsnok kidoboltatta, hogy az élet normalizálása érdekében a boltok nyissanak ki és mindenki vegye fel a munkáját. Ezek után mindenkit váratlanul ért a november 3-án hajnalban kezdődő akció, melynek során házról-házra járva a szovjet katonák mintegy 500 férfit gyűjtöttek össze. Nyíregyházát október 31-én foglalták el véglegesen a szovjet csapatok. A november 2-án kezdődő fogolygyűjtési akció során mintegy 2300 embert szedtek össze és vittek el. Bár a fogolygyűjtő alakulatok alapvetően férfiakra vadásztak, a szovjet csapatok vonulása a nők számára is veszélyeket rejtegetett. A nők ellen szerte az országban tömegesen elkövetett atrocitásokról sajnos kevés korabeli dokumentum maradt fenn. Ezért is különösen sokat mondó Nyírbátor főszolgabírójának december 16-i jelentése, amelyet Szabolcs megye főispánjának írt. Ebben kendőzött formában, a következő szavakkal számolt be a térségben uralkodó helyzetről: „Az átvonuló háború súlyos nyomait járásom is erősen érzi. Fiatal lányok és asszonyok kétségbeesve keresik fel az orvosi rendelőket. Tekintettel arra, hogy a büntetőtörvénykönyveink a legszigorúbban rendelkeznek a magzatelhajtás tárgyában, szükségesnek tartom, hogy erre nézve rendkívüli intézkedés történjék.”3 A legtöbb civilt a fővárosból hurcolták el. Minél inkább szűkült a gyűrű a végül a Várhegyre szoruló német-magyar csapatok körül, annál több embert fogtak el. A civilek összegyűjtésére általában úgy került sor, hogy a szovjet csapatok körülvettek egy-egy háztömböt, és végigjárva a bunkereket, búvóhelyeket „kis munkára” „málenkij robotra” rendelték a munkaképeseket. A harcok után a hadköteles korban lévő férfiakat a külső városrészekben igazoltatás végett dobszó útján rendelték a helyi szovjet parancsnokságokra. A belső kerületekben rendszerint a házmegbízottaknak kellett összeírniuk és a szovjet parancsnokságon előállítaniuk azokat a lakókat, akik korábban részt vettek a háborúban. Az elfogottak útja innen valamelyik gyűjtőpontra, majd a gödöllői vagy a váci nagy gyűjtőtáborba vezetett. Az újabb hadtörténeti szakirodalom alapján a fővárosban fogságba esett civilek száma 50 ezer és 100 ezer fő közé tehető.4 A Központi Statisztikai Hivatal 1945. nyári felmérése szerint 1945 tavaszán a harcok során Székesfehérvárról és Szombathelyről is mintegy félezer, Győrből és térségéből közel 3 ezer civil esett „hadifogságba”. 3 Megyei Levéltár, Nyíregyháza, Főispáni Iratok, 1945. A szovjet katonák által elkövetett tömeges nemi erőszak következtében a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 14- én felfüggesztette a Büntető törvénykönyv magzatelhajtást tiltó rendelkezését. 4 A témakörben lásd Hingyi 1996, 58.; Gosztonyi 1998, 166.; Ungváry 1998, 67-71.; Számvéber 1999, 21.; Bognár 2000a, 78-81. 50
