Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Hangodi László: Fejezetek a tapolcai m. kir. honvéd 3/I-es nehézbombázó-osztály történetéből és az alakulat háttérszereplése az 1938. évi országgyarapításban (1936–1938)

A tapolcai nehézbombázó-osztály az 1938. évi országgyarapítás idején A 3. bombázórepülő-ezred történetében első ízben a csehszlovák válság ide­jén került sor éles harci riadóra. A századokat 1938 októberében riasztották először.25 Az események előzményeiként 1938 augusztusától tartalékosok behívá­sával megkezdődött a bombázóosztály tisztikarának és legénységi állomá­nyának hadilétszámra történő feltöltése. A hónap végén a földi kiszolgáló személyzet kitelepült a kijelölt hadirepülőtérre Etyek község mellé. Ezt kö­vette a készültség, majd rövidesen a riadókészültség elrendelése. A bombázó­századok repülőgépei üzemanyaggal, bombákkal és lőszerrel feltöltve készen álltak az indulásra, a gépeket minden reggel lemotorpróbázták a hangárok előtt. Az osztály feladata egy Csehszlovákia elleni katonai akció esetén az elő­renyomuló saját csapatok légi támogatása, és a csehszlovák határ menti erő­dítések rombolása lett volna. Szeptember folyamán a nemzetközi politikai fejlemények függvényében a riadókészültséget feloldották, október 6-án dél­után 15 órakor azonban ismét a riadó legmagasabb fokozata lépett érvénybe. A kapott parancs értelmében a két bombázószázad repülőgépeinek egyen­ként felszállva, önállóan kellett átrepülni a debreceni repülőtérre, majd ott másnap hajnalig felkészülni az éles bevetésre. A kelet felé haladó Junkersek azonban a Tisza folyó vonalán egy nagy kiterjedésű esőzónába repültek és valamennyien eltévedtek. Kényszerleszállásokra került sor például a mátyás­földi, a kecskeméti repülőtereken, zömében azonban mezei területeken értek földet, s mindössze egy hasra szállt Ju-86-os és egy FW-58-as sérült meg. Közben kiderült az is, hogy a riadót ismételten lefújták. Másnap a két légcsa­vartörött kivételével a repülőgépek átrepültek Debrecenbe, majd a második bécsi döntés életbelépéséig itt állomásoztak. Dákay Ferencnek, a 3/1. „Isten nyila” bombázószázad egyik pilóta főhadnagyának szavai szerint: „Debrecen­ből két békés és vidám hét emlékével települtünk vissza Tapolcára.”26 25 Veress D. 1980,171. 26 Dákay 1987, 93-96. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom