Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
vármegye s a Veszprémi Egyházmegye vezetőit, közéletének jeleseit, számos egyházi személyt, megyei birtokost, de nem egyszer egyszerű paraszt- vagy munkásembereket is mint leletek, lelőhelyek bejelentőit, beszolgáltatóit. A korabeli hazai - s időnként a külhoni - társadalom e legkülönfélébb képviselőinek Laczkóhoz írt levelei, levelezőlapjai ma is nagy számban megtalálhatóak a Laczkó Dezső Múzeum adattárának különböző gyűjteményeiben. Jelen válogatásunk az I. világháború idején hozzá intézett levelezés nagyobb részét tartalmazza, kiegészítve némi rokon, témánkhoz szorosan kapcsolódó egyéb anyaggal. Néhány hozzá írt levelet, amelyek eredetijének őrzési helyét nem ismerjük, korabeli közlések alapján soroltunk be összeállításunkba (dr. Pallmann Péter néhány levele, Rusznyák Béla levele, ismeretlen tanítvány levele], A levelek, lapok írói volt tanítványai, a katonákká lett korábbi piarista diákok (Grimplini Adolf, Ludvig Kálmán, Lukcsics Pál, Rusznyák Béla, Szirbek Sándor], a veszprémi 31-es honvéd és népfölkelő gyalogezredek ismerős, hivatásos vagy tartalékos tisztjei (Csekme Károly, Kékessy Lőrinc, Múth Henrik, Orosz Árpád], az ezred tábori lelkésze, egyben szerzetbeli társa (dr. Pallmann Péter], Továbbá a lakását Veszprémben tartó Schamschula Rezső tábornok, a veszprémi 81-es honvéd gyalogdandár, majd a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka, aki a háború folyamán végig elöljáró parancsnoka maradt a dandárjába, illetve hadosztályába beosztott veszprémi 31-eseknek. De szerepel a levélírók között a piarista rendház háziszolgája (Winglman Pál] és a vármegyei múzeum huszárnak bevonult altisztje (Lennert Ferenc] is. Utóbbi, legalábbis tábori lapjainak számát tekintve, éppenséggel az egyik legszorgalmasabb levélíró volt. Az ismert veszprémi könyvkereskedő és nyomdatulajdonos, Pósa Endre Isztambulból küldött „anziksz"-ot Laczkó igazgató úrnak. Érdekes színfoltja a levelezésnek a Veszprémből Szakolcára áthelyezett Biloveszky József világi gimnáziumi tanár beszámolója a Felvidék 1918-as őszi csehszlovák megszállásáról. Az 1916-os erdélyi - ekkor még ideiglenes - román megszállás az egykori tanítvány, az irodalmár Ribó Zoltán leveléből tűnik elő egy szemvillanásra. A piarista rend világháború alatti puritán belső életébe enged bepillantani a rendtárs Keller János levele. Laczkó külhoni kapcsolataira utal a világháborúból hazatérő dr. Taeger Heinrich német geológus 1919-es levelezőlapja. Taeger már a világháború előtt részt vett Lóczyék Balaton- és Bakony-kutatásá- ban, s a háború után is folytatta ezt a munkát, sőt hazánkban telepedett le. Id. Lóczy Lajos földrajztudós megismerkedésüktől kezdve haláláig hűséges barátja és levelezőtársa volt Laczkónak. Múzeumunkban őrzött számos leveléből, képeslapjából jelen összeállításunkba csak az I. világháború alatt írtakat soroltuk be. Amennyiben hitelt adhatunk a rendtárs Szűcs Imre6 Laczkó Dezsőről 1933-ban megjelent méltatásának, úgy már Laczkó is tervezte a veszprémi piarista diákok világháborús szereplésének, hősi halálának összeállítását, feldolgozását. „Ugyanezt a meleg, hálás érzést találjuk azokban a sok százra7 menő harctérről küldött levelekben és lapokban is, melyeket ő olyan szerető gonddal őrzött meg abból a célból, hogy hőslelkű volt diákjaink harctéri életének, vagy hősi halálának megírásához adatokul szolgáljanak" - írta Szűcs.8 Jelen összeállításunk remélhetőleg megvalósít valamit e csaknem nyolcvan esztendős tervezetből is. E tarka levelezésből érződik az a szeretet és megbecsülés, amelyet Laczkó Dezső csendes, szerény és szorgalmas magatartásával, nagy tudásával, mások iránti türelmével vívott ki magának az évtizedek során otthonává váló Veszprémben. A piarista tanító rendnek mindenkori célja volt, hogy iskoláiból jól 6 Szűcs Imre (Veszprém, 1897. ápr. 23. - Budapest, 1953. márc. 11.] piarista szerzetes. 1912. aug. 27. Vácon lépett be a rendbe. 1918. dec. 8. uo. tett örök fogadalmat. 1920. júl. 4. uo. szentelték pappá. 1923 teológiai doktor. 1914- 1915 Kecskeméten végezte a gimnázium 7-8. osztályát. 1916-1920 Budapesten teológiai hallgató. 1921-1924, 1945,1946-1949 Nagykanizsán, 1925-1940 és 1944 Veszprémben a vallástan tanára. 1941-1943 Rómában (Monte Mario] teológiai professzor. 1945 Nagykanizsán a konviktus prefektusa. 1946-1949 uo. rektor és a konviktus direktora. 1951-1953 Budapesten karitatív munkás. (lÉh-koltai 1998, 379.] 7 Amennyiben ez a szám nem a szokásos „költői túlzás", akkor a levelezés jó része ma ismeretlen helyen lappang. Az LDM gyűjteményeiben található összes Laczkóhoz írt levelezés (a 19. sz. végétől 1932-ig] állhat néhány száz darabból, de ennek csak egy része származik a világháborúból, s azoknak is csak nehányát írták egykori diákjai. 8 szűcs 1933, 3. 8
