S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

KOLTAI ANDRÁS: A piarista rend háromszáz éve Veszprémben - tizenkét tételben

KOLTAI ANDRÁS A PIARISTA REND HÁROMSZÁZ ÉVE VESZPRÉMBEN - TIZENKÉT TÉTELBEN A piarista rend három tagja 1711. október 26­án, háromszáz évvel ezelőtt költözött Volkra Ottó János püspök hívására a veszprémi várba. Pár nap múlva, november elején (a tanévkezdés ak­kor szokásos idejében) megnyitották iskolájukat, amely egészen 1948-ig, az államosításig műkö­dött. Ez alatt az idő alatt, söt azon túl is, egészen máig a rend tagjai, mint tanárok, nevelők, lel­kipásztorok, tudósok, írók és közéleti emberek, meghatározó alakítói voltak a város szellemi ké­pének. Szerteágazó tevékenységüknek még föl­sorolása is sokáig tartana, nem is beszélve arról a hatásról, amelyet veszprémi diákgenerációk sorára tettek. így az alábbiakban inkább arra vál­lalkozók, hogy a piaristák veszprémi múltjából - minden teljességre törekvés nélkül - kiemeljek tizenkét elemet, a piarista élet és hivatás egy-egy veszprémi megnyilvánulását. 1. Alapítólevél Volkra Ottó János veszprémi püspök (1. ábra) már beiktatásakor elhatározta, hogy elhanyagolt püspöki székhelyén letelepíti a piarista rendet, hogy ott szemináriumot és iskolát vezessenek. Ezért 1711-ben évi 200 forintos (tehát nem túl­zottan bőséges) évjáradékot és megfelelő épüle­teket ígért Czervenka Ignác (a S. Joseph) piarista viceprovinciálisnak három szerzetes eltartására. Ezen ígéret alapján telepedtek meg 1711 őszén a piaristák Veszprémben. Egy év múlva, 1712. november 11-én Volkra püspök a veszprémi káptalannak bemutatott végrendeletében eredeti ígéretét felülmúlva már 8500 forintos „kicsiny alapítványocskát" (amely az akkor szokásos és változatlannak tartott 6%-os kamatszint mellett évi 510 Ft jövedelmet jelen­tett) rendelt a piaristáknak a gimnázium és egy kicsiny szeminárium fönntartására. Ezt az alapít­ványi öszszeget az 1716. február 4-én kelt „kis alapítólevél" szerint át is adta (kötelezvények formájában) a piaristáknak. A forrásokból úgy látszik, hogy a piaristák az alapítványi vagyont elfogadták, de a hozzá kapcsolódó alapítólevelet nem, mivel a csekély összeghez képest súlyos­nak találták az iskolán kívüli kötele-zettségeket. A „kis alapítólevelet" azonban Volkra sem tekintette véglegesnek. 1719. április 19-én kelt pótvégrendeletében újabb 2000 forintot hagyott a rendre, és föltehetően az időtájt egy újabb ala­pítólevelet is megfogalmazott, amelynek szöve­gében immár 12000 forintot szánt a piaristáknak, és amelyet III. Károly királlyal is jóvá kívánt hagyatni. (A királyi jóváhagyás minden tartós alapítványhoz szükséges volt.) Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) viceprovinciális azonban ezt is vonakodott jóváhagyni, talán azért, mert keve­sellte. Tény, hogy Mattyasovszky László püspök Nyitrán (1702) vagy Bakó János nagyváradi ka­nonok Debrecenben (1719) húszezer forint fölöt­ti alapítványokat tett a rendnek, de a váci (1714) és szegedi (1719) piarista rendházak alapítványai a veszprémihez hasonló nagyságúak voltak, Pes­ten pedig a városi tanács csupán 10000 forintot adott. A viceprovinciális vonakodásának az lett a következménye, hogy Volkra 1720. december 19-én történt haláláig az alapítólevél hivatalos kiadása nem történt meg, viszont a pótvégrende­letben hagyott pénzt a püspök bátyja, Volkra Ottó Kristóf 1721. szeptember 18-án kifizette a piaris­táknak, akik így összesen 10500 forintos alapít­ványhoz jutottak anélkül, hogy arról végleges, a király által is jóváhagyott alapítólevél készült volna. Ilyen díszes, függőpecséttel ellátott per­gamenoklevelet tehát hiába keresünk a piaristák veszprémi iratai között. Az alapítólevél hiánya egyébként nem egye­dülálló az akkoriban Magyarországon alapított piarista rendházaknál, hiszen a Kol Ion ich Lipót püspök által 1714-ben Vácra hívott piaristák sem kaptak királyi jóváhagyást, miután az alapító püspököt másfél év múlva a császár a bécsi püs­pöki székre helyezte át. 2. Katolizáció A veszprémi piaristák használatára Volkra Ottó János püspök 1711. október 26-án a re­formátusoktól elvett lelkészlakot és iskolaépü­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom