S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő
berében avatták fel. Ugyanekkor Csomay Kálmán helybéli építőmester 1908 végére szintén készített egy tervrajzot, eklektikus felfogásban. (15. ábra) Végül is a múzeumi egylet választmánya október 30-i ülésén jóváhagyta Medgyaszay István megbízását. Az építész gyors levélváltások után rövidesen már kész elképzeléseket küldött. Úgy tünt, hogy végre sínen van a múzeum építésének ügye, de sajnos ez nem így történt. 1909 márciusában az építészeti bizottság a már kész terveket tárgyalta, és mint kiderült, a terv alapján a beépítésre szánt terület csupán 320 m 2 volt, míg a telek nagysága 580 m 2. Bár egy nagyobb épület kivitelezés-éhez nem volt meg az anyagi fedezett, mégis felkérték Medgyasszayt a bővítés megtervezésére. így az épület földszint, 1. és 2. emelet, összesen 1204 m 2-es területü lett. (1618. ábra) Ennek költségei 159.00 koronára rúgtak. Az újterveket és a megemelkedett költségvetést Laczkó felteijesztette a MKOF-ba, de a beadvány sajnos nem járt sikerrel. Sem a MKOF, sem a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) nem volt képes a kért 60.000 korona többletet fedezni, sem a rész-letek folyósítását meggyorsítani. A múzeum ügye megint stagnált. Laczkón kívül éveken keresztül senki nem tett érdemben semmit az épület felépítéséért. A hiányzó összeg előteremtése érdekében kivetett újabb városi pótadó megszavazása meghiúsult, a megyei gyűjtés eredménytelen maradt. A jelzáloggal terhelt, romos épülethez a kölcsön kifizetéséig pedig hozzá sem lehetett nyúlni. Habár a múzeum építése nem haladt, a Kaszinó telkével kapcsolatban 1910 őszén újabb, nagy sajtóvita alakult ki. A vita egyik résztvevője múzeum számára a várfeljárót tartotta alkalmas helynek, a másik továbbra is a Piac teret, de valójában, a korabeli időben szokatlanul éles hangvételű cikkekből inkább a különböző gazdasági érdekellentétek látszottak kibontakozni. Ezek kereszttüzébe került a múzeumépítés egyébként is nehezen haladó ügye, mi több, inkább súlyosbította azt, kiutat egyik írás sem tudott ajánlani. 2 3 1910 szeptemberében és októberében a múzeumegylet választmánya a Kaszinó épületének elbontása mellett döntött, de ennek a már említett tartozás továbbra is akadálya volt. A választmány ennek törlesztése érdekében a megyéhez fordult kérésével, amely az immár tulajdonába került épületre még egy fillért sem fordított. Végül is Hómig püspök és a fent már említett, halódó megyei alapítványok anyagi hozzájárulásával, sikerült végle23 A sajtóvitáról részletesen: Éri István: A veszprémi múzeum építésének története. VMMK 1964., 55-61. gesen rendezni az adósságokat, a kaszinó épületét lebontották, de senki sem tudta, mi lesz az új épület építésével. A sok vita láttán Laczkó számára már majdnem bizonyos volt, hogy a Piac téren nem épülhet fel a múzeum. Új helyszínt keresve talán éppen ö volt az, aki a tér északi oldalát tartotta alkalmas helyszínnek, legalább is erre utalnak azok a jegyzetek, skiccek, amelyek a várfeljárót ábrázoló képeslapokon láthatók. (19. ábra) Másik lehetőségként a Kálvária domb környéke, a püspöki tulajdonban levő kert valamelyik része jöhetett számításba. (20. ábra) 1911 elején a múzeumegylet válaszmányi gyűlése, egyelőre még csak a balácai leletek méltó elhelyezése érdekében, elhatározta, hogy a püspöki, parcellázandó telek egy részét elkéri a püspöktől ,aki felajánlott egy részt. Laczkó Dezső, előbbre mozdítva a dolgot, 1911. februárjában Csomay építőmesterrel elkészítette a balácai pavilon terveit. Görögös oszloprenddel körülvett főépülethez derékszögben csatlakozott volna a két, apszissal záródó, a mozaikokat magukba foglaló melléképület. (21. ábra) Nagyon impozáns terv volt, de kivitelezése igen sokba került volna, ezért nem is foglalkoztak vele érdemben. A megyeházán időközben már tarthatatlan vált a helyzet. A falak megrepedtek, a könyveket öszszecsomagolták, a kapualjba szállították. Nem lehetett jelentősebb geológiai, paleontológiái anyagot gyűjteni, a freskók és a részletekben kiemelt mozaikok, kőfaragványok rögtön a megyeház pincéjébe kerültek. Egyre sürgetőbbé vált a múzeum épületének felépítése. A Hornig püspök által felajánlott telekkel kapcsolatos feladatokat a minisztérium intézte, bár ez a múzeum állandó épületének sorsát nem oldotta volna meg. A múzeumépítés ügyét az igen határozott, ellenmondást nem tűrő Koller Sándor alispán vette kézbe. Az immár tehermentes épületet és telket a megye tulajdonának tekintette, függetlenül attól, hogy az épület megvásárlása és tehermentesítése nagy részt társadalmi gyűjtés és egyházi hozzájárulással történt. Az év folyamán még többször felmerült a volt Kaszinó helyén történö építkezés lehetősége, de 1911 őszére véglegesen eldőlt, hogy a múzeum nem a Piac téren fog felépülni. 1912 elején Koller alispán már határozottan kijelentette, hogy elállnak az ide tervezett építkezéstől, a telket jó pénzért el akarják adni. A döntést immár befejezett tényként közölte. Ezek után kézenfekvőnek látszott, hogy a múzeum a püspök által adományozott telken épüljön 29
