S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

KÁKONYI ANNA: Veszprém Laczkó Dezső korában

KÁKONYI ANNA VESZPRÉM LACZKÓ DEZSŐ KORÁBAN A címben megjelölt korszak, ha pontosan szeretnénk meghatározni, 1888-tól, Laczkó Dezső Veszprémbe érkezésétől 1932-ig, a tudós szerzetes tanár haláláig tart. Tágabban értelmezve azonban ezek az évek Veszprém polgári korának időszakát, más megközelítésben a modern kori Veszprém létrejöttét jelentik. Mind a városszerkezetet illetően, mind infrastrukturális tekintetben számos változás, újítás történt, amelyek során Veszprém is bekapcsolódott egy országos, sőt az egész Monarchián belül tapasztalható élénk építkezési hullámba. A korszak végére nemcsak a városkép alakult át és vált színesebbé a historizmus és a szecesszió emlékeivel, hanem rendezettebb utcahálózat, vízvezeték- és csatornarendszer, kulturális intézmények alapítása és számos egyéb újdonság is jellemezte a várost. Mindezeknek Laczkó Dezső is szemtanúja, illetve bizonyos esetekben motorja is volt. Milyen városba érkezett Laczkó Dezsői Milyen településen tevékenykedett kortársaival? Mennyire tudott Veszprém bekapcsolódni az egész országot jellemző urbanizációs folyamatokba? Melyek voltak azok a körülmények, amelyek ösztönözték vagy éppen gátolták egy új városkép kialakulását? Áttekintésünkben, melynek rendező elve elsősorban nem kronologikus, hanem térbeli, ezeket a kérdéseket vizsgáljuk. Kiindulópontunk egy középkori viszonyokat őrző városszerkezet, amelynek egyházi és világi igazgatási középpontja a vár a barokk székesegyházzal (1-2. ábra), a püspöki palotával, a kanonokok házaival, a ferences kolostorral, a piarista rendházzal (3. ábra) és a papnövendékek szemináriumával; valamint a világi hatalmat jelképező megyeházával, vármegyei börtönnel és a főispáni lak helyével. A vár alatt helyezkedett el a város központjának számító Piactér (a mai Óváros tér), ahol baromfit, tejtermékeket, zöldségféléket és kisipari cikkeket árultak.

1 (4-6. ábra) Itt állt az Egyházmegyei Alapítvány (a mai Városháza) (7. ábra), az Úri Kaszinó, a Takarékpénztár, a Vigyázótorony, a Fecskendőház épülete, valamint birtokosok, kereskedők, orvosok, gyógyszerészek lakóházai és boltjai. A XIX. század közepén még 1 BÁN 1982. 3. húzódott itt egy házsor hosszanti irányban, mely két utcára tagolta a teret.

2 A térből kézművesek által lakott utcák indultak ki a vár oldala mentén lefelé haladva. A Piactérről a város "Fő utcá"-ja (8. ábra) vezetett a Babocsay térre, amelynek egy részét Gizella térnek is hívták a két világháború közötti időszakban.

3 (9. ábra) Fontosabb épületei a Polgári Kaszinó, a Kapuváry-ház és a Korona Szálló voltak. Innen a Palotai (a mai Kossuth Lajos) és a Szabadi utca vezetett a Vásártérre, a századfordulós megnevezés szerint Vásárállásra, a korabeli főpiacra. (10. ábra) Ide hozták a mezőgazdasági terményeiket a környékbeli falvak lakói, elsősorban búzát, ezért is nevezték Búzapiacnak, de árultak itt zabot, burgonyát, káposztát, tűzifát, kukoricát is. A csizmadiák, kötélgyártók, bádogosok és más mesteremberek szintén ide rakodták ki portékájukat minden pénteken, a hetivásárok alkalmával.

4 A városnak ez a Cserhát megnevezésű része, amely ma a kereskedelmi élet központjának számít, a XIX. század második felében peremterületet jelentett, ezért is adhatott helyet a gabonapiacnak. A további, belvároson kívül eső városrészek részben a középkori települések helyéből alakultak ki, mások a török idők utáni illetve kora újkori eredettel bírnak.

5 1860-ban valamivel több, mint 11.000 lakó élt a különböző városrészekben,

6 legnagyobb részük mezőgazdasággal, kisiparral és kereskedelemmel foglalkozott. A város regionális tekintetben 1859-ig - amíg a várost elkerülő déli vasút megépülése miatt ki nem szorult addigi piacainak jelentős részéről - gabona- és gyapjúpiaca miatt meghatározó szerepet töltött be a Dunántúl gazdasági-kereskedelmi vérkeringésében. 2 HUNGLER 1988. 217. 3 Ez a Fő utca volt a város fiatalságának „sétáló utcá"-ja. BÁN 1982. 3. Cholnoky Jenő (1870-1950) visszaemlékezése szerint egyedül a Fő utca volt valódi utca a városban. 4 BÁN 1982. 16. 5 HUNGLER 1988. 217-219. 6 PRAZNOVSZKY 2000. 10. 154