S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
KUBASSEK JÁNOS: Déchy Mór (1851-1917) a Kaukázus feltárója, a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja
Schafarzik Ferenc geológus kíséretében kutatta a központi Kaukázust. Későbbi útjain is kora kiváló szakembereinek, Papp Károly és Laczkó Dezső geológusoknak, valamint Hollós László botanikusnak nyújtott lehetőséget kaukázusi tereptanulmányokra. E szakemberek munkájukkal valamennyien hozzájárultak a magashegység alapos természettudományos megismeréséhez. Joggal merülhet fel a kérdés, miért kellett felfedezni az Európa és Ázsia határán húzódó hegyláncot? Hiszen az emberiség már évezredek óta ismerte e területet. A hágókon harcias népek vonultak át, a kögörgeteges ösvényeken száműzöttek rótták reménytelen útjukat, s a völgyekben vadászok lestek zsákmányukra. Déchy Mór azonban jól tudta, hogy a felfedezés nem pusztán annyit jelenet, hogy valamit „elöször megpillantani", vagy elsőként bejárni. A felfedezés mindenek előtt a tudományos megfigyelések, a problémák megoldása, kérdésekre válaszok keresése. Milyen gyorsan mozog a gleccserek jege? Miért változnak az időjárási viszonyok a magashegységben? Miért jelentősebb az eljegesedés a Kaukázus nyugati tájain, mint a keleti vidékeken? Milyen eszközöket használnak, hogyan élnek, hogyan ünnepelnek a kaukázusi őslakók, a szvátok, az oszétek, az ingusok, a hevszurok? Déchy Mór mindenre kíváncsi, mindenre fogékony lélekkel járta be a Kaukázus hegy-világát. Elsősorban természeti földrajzi megfigyeléseket végzett. Megállapította, hogy a hóhatár a Kaukázusban kisebb-nagyobb ingadozásokkal nyugatról keletre emelkedik. Déchy hóhatár megfigyelései a mai napig úttörő jelentőségűnek számítanak. A középső Kaukázusban Déchy kutatásai szerint 1840 négyzetkilométert takar jég, ami kb. azonos a svájci Alpok gleccserek borította területével. O közölte először - saját mérési adatokkal alátámasztva - a Kaukázus gleccsereinek hoszszúsági és felületi méreteit, s a jégárak mozgásviszonyairól is számos ismeretet köszönhetünk neki. A természetvédő tudós Déchy Mór szenvedélyes természetszeretetét jellemzi, hogy - vasúttervező mérnök fiaként nem élt a modernizáció, a technikai fejlődés mindent elsöprő bűvkörében. Hasznosította a civilizáció vívmányait, vasúton, illetve hajón közelítette meg a Kaukázust, de nem riadt vissza a hosszadalmas, fárasztó gyaloglásoktól sem. Felismerte, milyen károsak lehetnek a természetpusztítások, s ezek látványa arra sarkallta, hogy szót emeljen a civilizáció romboló hatása ellen. A nemzeti parkok létrehozásának első hazai szorgalmazójaként - korát megelőzve - látnoki gondolatokat fogalmazott meg. „Az egyre fejlődő kultúra hadat izen a természetnek mindenfelé. Az ember a természet gazdasági kiaknázásával megzavarja az állatés növényvilág békés fejlődését, s hovatovább megfosztja a természetet legszebb díszeitőt. Különösen a legutóbbi században, éppen a természettudományok korában nyúlt bele erőszakosan az ember önző céljainak kedvéért az állat- és növényvilág életébe, s folytat kíméletlen harcot a természettel az egész világon. Ez a harc sok tekintetben a természet ősi jellegének megváltoztatásával, pusztulásával végződik. „ A természet védelme és a nemzeti parkok című tanulmánya 1912-ben jelent meg a Természettudományi Közlöny hasábjain. Több mint négy évtizeddel azután, hogy Ulysses Grant tábornok, az Amerikai Egyesült Államok elnöke kezdeményezésére létrehozták a Föld első nemzeti parkját, a csodálatos utóvulkáni működésekben, gejzírekben, szurdokokban és vízesésekben bővelkedő Yellowstone Nemzeti Parkot. Déchy Mór nem jutott el az Újvilágba, de figyelemmel kísérte mindazt, ami ott történik. Professzora, az Amerikát kiválóan ismerő Szabó József geológus révén első kézből kapott tájékoztatást az ottani eredményekről. Ez tükröződik alábbi soraiban: „Az a veszély, hogy az élők világa helyrehozhatatlanul megmásítja arculatát az emberi beavatkozás következtében, a nagy kultúrájú országokban nem ok nélkül keltett aggodalmat. Mindenütt akadtak széles látókörű férfiak, tudósok és természetbarátok egyaránt, akik nemcsak hogy fölismerték ezt a veszedelmet, hanem reá mutattak arra a halaszthatatlan kötelességre is, hogy a természet ősi eredetiségét meg kell oltalmazni. " Déchy Mór sokat utazott Európában, s nyelveket beszélő, művelt, világot látott, széles látókörű hazafiként úgy érezte, hogy az ő szakterületén is vannak tennivalók. így fogalmazott élete alkonyán: 142