S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
TÓTH ÁLMOS: Laczkó Dezső, a reverendás geológus 1860-1932
oktassák. Velty Istvánnak három lánya születik, a kövek szeretetét egyik unokája örökli, geológus lesz. De Istvánnak geológiai ismeretei még szerények. De a kőfaragás jó üzlet, bányákat vesz (igazolhatóan övé a vörösberényi permi ún. vöröshomokkő bánya). Rendszeresen járja a megye hegyeit, talán azon túl is. Eszébe jut gimnáziumi tanára, Laczkó tanár úr, akiről tudhatta, hogy bár nem geológus, de elismert geológiai szakembere a városnak, a megyének. S meglátogatja, először nyilván csak tanácsot kér, talán kőzetmintákat is visz neki. „Dezső bácsi" pedig nyilván több alkalommal, 1920-tól pedig egyre többször Velty „Pistával" megy a hegyeket, a bányákat járni. Terepi naplójában több, erre utaló beírása van. S közben ismét oktatja, immár barátilag a fiatalembert. S Laczkó - mintegy földtani szakértőként - meghatározza a Velty által lelt vasércet, bauxitot, oxidos mangánércet. Laczkó terepi kiskönyvében van egy érdekes hír, miszerint az általa gyűjtött mintákat Velty megelemezteti. Hogy, hol, arra nem derül fény. Ezekből az évekből tudjuk 1 8 , hogy Velty az Aluérc gánti laboratóriumában bauxitmintákat elemeztetett. Lehet, hogy a Laczkó által említetteket is itt elemeztette, de korántsem biztos, ui. hagyatékából több más laboratóriumból való elemzési jegyzék is előkerült. Figyelemre méltó, hogy Velty István által Eplény határában a Budapesti Bányakapitányságon kért és megkapott bányanyitási engedély térképén (14. ábra) a két ún. bányatelek egyike „István", a másika „Dezső" nevet viseli. Mint ezt a Velty család tulajdonában megmaradt térkép-másolat igazolja. A két keresztnév, aligha tévedünk, Veltynek és Laczkónak a nevét viseli. A régiségben ui. a bányákat gyakorta a felfedezőkről nevezték el. Velty nyilván így rótta le háláját „Dezső bácsi" iránt, ha nem is a fölfedezésért, de az abban való részvételért, a segítségért. De az eplényi bauxit fölfedezés-történetének van egy másik lehetséges változata. Eplénypuszta századok óta a Zirci Apátság birtoka. Korábban felvetettem 1 9 , hogy a hajdani vashámor 2 0 az eplényi 18 TÓTH Almos: A magyar bauxit anyagvizsgálat-történet korai időszaka (1863-1946). Bányászati és Kohászati Lapok, 2008. pp. 53-64. 19 TÓTH Almos: Bauxiteredésü vasdús kőzetek, hajdani vasbányák és kohók. = Löldtani Kutatás, 1999. 2. sz. 20 SCHLEICHER Aladár: A kislődi vashámor története. Nyersvastermelés bauxitos elegyből a XVIII. században. = A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei XXI. 1957. 1-4. sz. és SCHLEICHER Aladár: Adatok a kohászat magyarországi történetéhez VIII. A kislődi vashámor története II. r. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei XXX. 1962. 1-4. Idézi a „Zirci könyveket", mely szerint „1720-ban bizonyos Gruber Ágoston vashámort épít az ősi halastó mellett; az apátság hamarosan megvette tőle és ő lett benne a bérlő." bauxit-előfordulással kapcsolatos vasgazdag „muglikat" dolgozta fel. Ezekről pedig nyilvánvalóan tudott az apátság minden vallási és világi vezetője. S tudhatott a rátóti nagyprépost is. Összefügghet ezzel a Szentivánvi Kálmán gyulafirátóti nagyprépostnak a Magyar Általános Kőszénbányákhoz (továbbiakban MÁK) intézett válaszlevelében foglalt alábbi információ. 21 „Javadalmi birtokomon elfekx'ő alumíniumérc települést már a háború előtt agnoszkáltam. Az agnoszkált és fet is tárt anyagra Velty István kért mögöttem zártkutatmányt és bányajogot. " A kérdésre választ talán Laczkó Dezső teljes kézirati hagyatékának célirányos átböngészése adhat. A felfedezésről Laczkó Dezső az eplényi ércekről a Budapesti Hírlapban írt: „ Uj ásványi kincsek a Bakonyban " - megjelent a lap 1928. december 22-i (290.) számában. „A természettudományok mezején nyilatkozik meg az ember teremtőképessége legszemléltetőbben. A természetismeret adja a földi vándor kezébe a nagy kulcsot, mellyel a teremtett világ titkos műhelyébe is benyithat és ezúton szerzett tanulságaival vándorútja terhein könnyíthet, jólétét emelheti, boldogulását elősegítheti. / Ez a tudat elsősorban nekünk, szomorúsorsú magyaroknak nagy vigasztalás és a jobb jövőben való bízás legfőbb forrása. Hiszem mi is láthatjuk, hogy a magyar természetjáró munka is szinte napról-napra hoz napfényre érctelepet új anyagi kincseket, új erőforrásokat az istenadta Nagymagyarország megmaradt csonkjából is. A magyar földcsonkon folyton szaporodó gáz- és hévízforrások, az új szénmedencék új energiákat - csak pár éve feltárt hatalmas alumíniumércmezők új és közgazdaságunkra kiszámíthatatlan jelentőségű és értékű anyagkészletet bocsátanak rendelkezésünkre. Különös elismerés illeti ezért hivatásos és magánkutatónkat egyaránt. Laczkó az ember Rainer Pál említett net-es összeállításában olvasom, hogy Laczkó rendszeresen eljárt idősebb barátja, mestere id. Lóczy Lajos balatonfüredi sírjához, Lajos napkor. Fiával egészen haláláig tartja a kapcsolatot, számos ifj. Lóczytól való levél igazolja ezt. Ahogy id. Lóczy tegeződik vele, úgy tegeződik ő is ifj. Lóczyval. If. Lóczy említi Laczkónak egy rendkívül szimpatikus vonását, miszerint „gyakran emlegette büszkeséggel, hogy ennek vagy annak a nagy tudományos ér21 A levelet teljes terjedelemben leközöltem a „Bauxit egypercesek 24." c. összeállításban. 130
