S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
TÓTH ÁLMOS: Laczkó Dezső, a reverendás geológus 1860-1932
A földrengéskutató Laczkó a Földtani Közlöny hasábjain számol be a Kecskeméten azonos napon (1911. július 8.) jelentős károkat okozott veszprémi, illetve környéki földrengésről. A rengés itt nem volt jelentős erejű, de figyelemre méltó megfigyelést tett. Nevezetesen, hogy erősebb morajlás volt észlelhető a „raibli dolomitokon és közéjük szorult márgákon. A födolomiton csak itt-ott s leginkább a törésvonalak mentén jelentkezett. " A barlangkutató-barlangkataszterező A veszprémi múzeum 1928. évi jelentésében számol be a szentgáli tűzköveshegyi barlangokban történt megfigyeléseiről, illetve általában véve ezek (valahai) létéről. „Az a körülmény, hogy Bakonyunk két és eddig legnagyobbnak ismert barlangjának ma már csak múltjáról beszélhetünk, késztet minket arra, hogy az alábbi rövid közleményünkkel legalább emléküket biztosítsuk, amidőn azokat a múzeumunk által nyilvántartott [sic! T.A.j és amúgy is kevésszámú bakonyi barlangok sorából kénytelenek vagyunk törölni. " A Kölik nevű barlangról (amelyet először 1892ben Véghelyi alispánnal látogatott meg) Posevitz Tivadar adott 1893-ban szakszerű leírást. Laczkó rövid ismertetésének bemutatásától eltekintek. Befejező gondolatait idézem: „A magyarföld természeti emlékeinek védelme sürgősen megoldandó állami kultúrkérdés. " Ez ma is korparancs. Az ismeretterjesztő A világhírűvé lett Placochelys-leletről a nagyközönséget is tájékoztatta, pl. a „Veszprémvármegye" c. lap 1902. évi februári 23-i számában. Előadásokat tartott a bakonyi geológia köréböl a veszprémi „Méhes társbirtokosság" kerthelységében. 1903. évről van erről konkrét ismeretünk. Az 1909. évi Veszprém-környéki földrengésről az említett Földtani Közlönyön kívül az 1909. március 14-i Veszprémi Hírlapban is ír. Tulajdon-képpen mondhatnám, kihasználja a kínálkozó alkalmat, hogy a Föld, a hegyek keletkezéséről ismereteket közöljön Veszprém város érdeklődő polgáraival. O, aki a földtani térképezés során szinte minden nap találkozott a Föld hajdani tektonikai jelenségeinek nyomaival, a korabeli tudományos elméletekre építve ismerteti az aktuális jelenséget. Ma az ún. „lemez-tektonika" golobális elmélete az irányadó. O a földfejlődés kontrakciós (tehát összehúzódási) elmélete alapján alkotott véleményt. Amit elmondott, a maga korában korszerű volt. A Kaukázus-kutató Déchy Mór neves Kaukázus-kutató hetedik, egyben utolsó kaukázusi expedíciójának (1907) tagja volt, kiváló geológusokkal ( Schafarzik Ferenc, Papp Károly, Szádeczky Gyula, mindhárom később professzor) együtt. Ez azt jelzi, amit persze több éves földtani térképezése is nyilvánvalóvá tesz, hogy jó kondícióban lévő, szívós ember volt. Az útról 1907-ben jelent meg a könyv-formátumú beszámoló „A Kaukázus" címmel. Ebben megtaláljuk Laczkó földtani fejezetét is. Az út során érintett kőzetekről részletesen tájékoztat. Az esetleg szükségessé vált kőzettani vizsgálatokat Schaf arzik F., az őslénytani meghatározásokat Papp K. végezte. Laczkó szokása szerint részletes naplót vezetett, ennek első kötete, mintegy 180 oldal, a veszprémi múzeumban föllelhető. Eredetileg, mint arra Laczkó utal, volt még egy kötete. A nyersanyagkutató Laczkó 1920-ban nyugdíjba vonul. Hatvan éves, geológiailag jól képzett, szellemileg friss, múzeumi hivatali kötelezettségei nincsenek. Mondhatnám, hogy ráér. Körülnéz, s talál magának új, értelmes foglalatosságot. 1920. egyben a Trianont követő hazai nyersanyagláz kezdő éve. Fall er Jenő bányamérnök, a kor kiváló tudománytörténésze Laczkó szobrának felavatása évében (1937) ezt írja 1 3 : „A Veszprém-vármegyei Múzeum megteremtésén kívül az eplényi, Olaszfalu-perepusztai gazdag mangán- és bauxittelepek föltárása is az ő nevéhez fűződik... " Rá kell mutatni azonban arra, hogy a bauxitot, mangánt illetően sem a kortársak, sem az utánuk következő első generáció szakemberei nem tesznek említést Laczkó és ezen nyersanyagok kapcsolatáról. Alábbiakban látni fogjuk, hogy Laczkónak igenis volt szerepe az említett nyersanyagok bizonyos előfordulásai fölfedezésében, ha túlzás is Faller megfogalmazása. A 13. ábrán Laczkó, pontosabban a veszprémi Múzeum ne13 FALLER Jenő: Laczkó Dezső. Földtani Közlöny 1937 LXVII. k. 10-12 f. pp. 335-336 128
