S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

KOLTAI ANDRÁS: A piarista rend háromszáz éve Veszprémben - tizenkét tételben

- ő vezette a szavazásra a függetlenségi (48-as) párt választóinak lelkes csapatát, akik reggel a Csorda-utca torkolatánál gyülekeztek és egy tömegben vonultak fel. A menet élén Zsigmond János lépdelt, kalapján Kállay Ubul képviselőjelölt tollával, utána a három főkortes, majd zárt sorokban vagy négyszáz szavazó. A politizálás, korteskedés, szónoklatok tartása, és a hazafias társaskörök késő estébe nyúló látogatása mellett a tanítás néha nehezére esett Zsigmond Jánosnak. Innen származik híres mondása, amelyet egy ilyen fárasztó éjszaka után sóhajtott el, amikor reggel helyettesíteni hívták az iskolába: „ Szegény piaristának se éjjele, se nappala!" Az első világháború után a piarista rendben bevezetett reformok egyik fő célja a piaristák elvilágiasodott életének szerzeteshez méltó mederbe terelése volt. Ebből a célból épült föl például 1930-ban a rend üdülője, a Cassiciacum a budapesti Sváb-hegyen, ahol a rendtagok saját szerzetesi társaságukban pihenhettek és kirándulhattak. Vendéglőket és hasonló helyeket persze azontúl is fölkerestek, de ezt már inkább rendtársaikkal, mint más világi emberekkel együtt tették (9. ábra). 10. Tanácsköztársaság Félévszázados fejlődés után Magyarországot és a piarista rendet is mélyen megrázták azok a megpróbáltatások, amelyeket az első világháború és az azt követő forradalmak okoztak. A háború alatt a veszprémi gimnáziumot - más nagyméretű iskolaépületekhez hasonlóan - katonai kórházként vették igénybe, a tanítás pedig a szomszédos törvényszéki épületben, a püspöki palotában és más helyeken folyt. 1918 őszén a katonaság ugyan kivonult, de az összes osztály csak 1919 januárjára tudott visszaköltözni a gimnáziumba, február közepétől pedig egy hónapig tüzelőhiány miatt ismét kényszerszünet volt. Miután 1919. március 16-án végre megindult a tanítás, 21-én a kommunista párt vette át a hatalmat, és megkezdődött a Tanácsköztársaság négyhónapnyi egyházüldöző terrorja. A kommunisták - csakúgy, mint harminc évvel később - a szerzetesrendek teljes megszüntetésére törekedtek. A Tanácsköztársaság Veszprém Megyei Népbiztossága már március végén államosította a piarista gimnáziumot, betiltotta a hittanórákat, majd április 7-én megtiltotta a piarista tanároknak (akik továbbra is tanítottak), hogy reverendában járjanak az iskolába. Ezután pedig a Közművelődési Népbiztosság arra kérte a paptanárokat, hogy nyilatkozzanak a következőképpen: „Kijelentem, hogy az egyházi pályát elhagyom, és a Tanácsköztársaság szolgálatába lépek. " Veszprémbe 1919. április 28-án érkezett meg az aláírást kérő felszólítás, és Russel Károly hittanár (10. ábra) kivételével másnap mindenki aláírta a nyilatkozatot, köztük Kövesi Lajos házfőnök is. O állítólag Rott Nándor veszprémi püspöktől is tanácsot kért, hogy mitévők legyenek, de a püspök nem adott egyértelmű választ. Az egyházjog szerint az aláírás egyértelműen hittagadásnak, aposztáziának minősült, de az aláírókat teológiai megfontolások helyett inkább a létbizonytalanságtól való félelem és - legalábbis utólag erre hivatkoztak - az iskola értékeinek megmentése motiválta. Céljukat részben el is érték, mert a Tanácsköztársaság augusztusi bukásáig végig a rendházban maradhattak, bár május 13-tól, a rendházi pénztár elkobzása után saját pénzükből kellett fizetniük mindennapi ellátásukat. De ugyanúgy megmaradhatott a rendházban az aláírást megtagadó Russel Károly is, aki kijelentette, hogy „ amíg a rendet föl nem oszlatják, piaristának kíván maradni, és ha a rend megmaradt tagjait valami koncentrációs házakban gyűjtenék össze, akkor sorsát megosztja velük". Mint az egyetlen papnak maradt piarista, ő lett a piarista templom gondnoka, és a hitoktatás pótlására ugyanahhoz a módszerhez folyamodott, mint később utódai a Rákosi- és Kádár-korszakban: vasárnaponként a templomban misével egybekötött szentbeszédet tartott a diákság számára, május 15-étől pedig heti egy órában vallásoktatást is. A Tanácsköztársaság ellenőrzése alatti területeken körülbelül 150 aktív (tehát nem nyugalmazott) piarista tartózkodott. Közülük körülbelül 100 fő írta alá a nyilatkozatot (köztük a tartományfőnök két kormánysegéde, azaz aszszisztense is). Az a tény, hogy a rend kétharmada hittagadást követett el, 1919 őszétől komoly egyházi vizsgálat tárgya lett. Veszprémben Kövesi Lajos házfőnök is beadta lemondását, már 1919. augusztus 15-én. Ideiglenesen azonban még egy évig helyén maradt, csak 1920 őszén vette át tőle a házfőnökséget Pusch (később Pogor) Ödön. 11. Cserkészet A piarista iskolák mindig is kínáltak a diákok számára a tanításon kívüli elfoglaltságokat: a XVIII. században Mária-kongregációt, színjátszást, a XIX. század közepétől önképzőkört, majd 112