Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)

Bevezetés

A lengyeli kultúrának a szentgáli Tűzköves-hegy, a neolitikumban meghatározó jelentőségű szentgáli radiolarit kitermelőhelye körüli települései sajátos települési csoportot képeznek: elkülönülnek a környék többi lelőhelyétől és nyilvánvalóan kapcsolatban állnak a kitermelőhellyel, ugyanis ezek kifejezetten kőeszköz-ki termelő és -feldolgozó telepek, melyek szerepüknél fogva mindig a bányák közelében találhatóak. Földrajzi helyzetük kínálja a feltételezést, hogy határozott funkcióval bíró települések voltak, a funkciót pedig a központi helyen lévő bánya határozza meg. Vizsgált lelőhelyeink szorosan körülveszik a hegyet, a hozzá vezető utakat ellenőrzik. E sajátos helyzet okozója nem kizárólag a neolitikus társadalom kőnyersanyag iránti szükséglete, hanem olyan történelmi szituáció, melyet a birtoklás, tulajdon, védelem, egy közösség jól szervezett kontrollja fogalmakkal írhatunk le.

A tűzköves-hegyi kőbánya, Magyarország legnagyobb radiolarit kitermelőhelye, szervező erőként lépett fel a környék neolitikus kultúráinak gazdasági életében már a lengyeli kultúrát megelőzően is. Ezért érdekes, hogy először éppen a lengyeli kultúrában, különösen a fiatalabb időszakában demonstratív a kőkitermelés és feldolgozás jelenléte. A bányát a paleolitikum végétől a késő bronzkorig biztosan művelték, koronként eltérő intenzitással. Régészeti adatok szerint központi szerepet játszott a Dunántúl kőnyersanyaggal való ellátásában. A lengyeli kultúra kora az az időszak, amikor a kőnyersanyag kitermelése és feldolgozása olyan szintet ért el, hogy régészetileg érzékelhető különbség keletkezett a kitermeléssel foglalkozó és egyéb közösségek között. A bányát közvetlenül használók települései a kőfeldolgozás intenzitásának fokában és a szervezés módjában különböznek a felhasználóktól. A különbözőség dokumentálása állt a Szentgál környéki települések kutatásának fókuszában, továbbá annak meghatározása, hogy a lelőhelyek a lengyeli kultúrán belül kronológiailag és területileg milyen helyet foglalnak el.

A kerámiaanyag feldolgozása alapján a leletanyag a lengyeli kultúra egy területi csoportjához tartozik. A csoport a Dunántúl középső részére lokalizálható, az összehasonlító anyagként használt Kaposvár-Gyertyános jelzi a déli elterjedési határt, időrendileg pedig a II. periódus második felére és a III. periódusra.

7