Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
nagy méretben, ovális formában, utóbbi függőlegesen felrakva is. Ritkább a behúzott nyakú kerek bütyök (59. tábla 5.). A nagy bütykök kerekek vagy oválisak, néha hegyesedők, előfordul a nyelv alakú bütyök. Jellemző a hatalmas kerek bütykökre, hogy alig emelkednek ki az edényfalból (62. tábla 8.). A nagyobb bütykök között több ujjal benyomott is van. Kétfelől benyomott, négyzetes bütyök előfordul kisebb, és egészen nagy méretben. Ritka a nagy, felhúzott szarv alakú vagy háromszög alakú bütyök (59. tábla 7., 66. tábla 6.). Előfordul csőrös fület és hurkafélét utánzó álfül (67. tábla 3.). A finom kerámián kis kerek, gyakran átfúrt bütyköket találunk, oválisát, lapos tetejűt, előfordul hosszúkás, borda jellegű bütyök is. Egyedi darab egy tálperemnek felcsúcsosodása a 18. objektumban (66. tábla 4.). A bütykök leggyakrabban 2 sorban találhatók az edényeken, a perem alatt és a hason. Alkalmaztak még bütyköt a nyakon és a vállon, valamint előfordul kettős bütyök is (47. tábla 6., 62. tábla 13.). A fülek között leggyakoribb a csőrös fül, általában tompa hegyű, kis ívelésű, széles fülként (50. tábla 5.), de előfordul a kiugró, hegyes forma is (50. tábla 4.). A 8., 11. és 18. gödörben megtalálható a peremről induló fül (hurka- vagy szalagfiil) (57. tábla 2.). Egy peremről induló szalagfül oldala benyomkodással díszített - a perem díszítésének folytatásaként (58. tábla 4.). A perem díszítése: a vékony falú kerámián finoman elvékonyodik a perem. Előfordul a perem bevagdalása vagy benyomkodása, utóbbi szabályosan, egyenletesen. Nem ritka a profilált perem, és előfordul, hogy a perem alatt egy elsimított borda füt körbe, megvastagítva a nyakat. Találunk vízszintesre vágott peremet. A3, gödör egy táljának pereme karéjos (48. tábla 2.). Több esetben is találkozunk a kerámia falának átfúrásával a perem alatt. A lelőhely kora: A legkorábbi leletek korát a vörös alapon sárga sávos festett töredékek határozzák meg. A sárga festés a Dél- Dunántúlon ritka, mint azt Zalai-Gaál István az ottani lengyeli leletek elemzésekor megállapította (Zalai-Gaál 1979-80. 24.). A teljes leletanyaghoz képest a kaposvári anyagban elenyésző mennyiségű sárga festett kerámia került elő, jelentősége mégis meghatározó. A sárga festés a kultúra I. fázisában volt használatban, azonban vörös alapon csak egy keskeny időhorizontban, a Ha fázisba való átmenetkor (Neugebauer-Maresch 1995. 66.). A morva festett kerámiában az Ib és Ha fázisok közé beiktatott I c-ben a festés jellemzője a vörös alapon sárga vagy fehér szín használata (Rakovsky 1986. 243.). Ugyanott említ szélesen árkolt meanderdíszt (uo. 293.), melyhez hasonló előfordul Kaposváron a 3. objektumban. Hasonló mintájú aljtöredék Tekenye-Öcséről ismert, a lelőhely korai leletei közül (Simon 1987. 12. 20. kép 4.). Az ívelt oldalú, bütyökdíszes, festett csőtalpak párhuzamát Zengővárkonyon találjuk meg (Dombay 1960. 112. tábla), valamint Mórágyon több típuson is (Zalai-Gaál 2002. 1-2. tábla). A kónikus nyakú, domború vállú fazéktípushoz hasonló nyakú edényeket Zengővárkonyban találunk (Dombay 1960. 86. tábla 29-30.). A leletegyüttes egésze a lengyeli kultúra II. fázisába sorolható, bár hiányzik a fehér pasztózus festés. Az edényformák közül a profilált tálak formája jellemző arra az időszakra, főleg a bütyökkel díszítetteké. A tálforma dominánssá válása az osztrák leletanyagban az la fok után figyelhető meg (Neugebauer-Maresch 1995.68.), a kaposvári anyagban egyértelmű a dominancia. Meghatározó a háromrészes edények aljának befelé ívelődése, ez a jelenség Zalai-Gaál István részletes kerámia-analízise alapján a Lengyel Ilal időszaktól jelent meg (Zalai-Gaál 2002. 49.). Ugyanezen az edényformán megtaláljuk a két sorban - perem alatt és hason — elhelyezett bütyköket, mely szintén csak ekkortól meglévő jelenség (Kalicz 1969. 198.). A nagy, behúzott peremű edénytöredékek a mórágyi hasonló típusra emlékeztetnek (Zalai-Gaál 2002. 2A típus, 10-14. tábla). A lábas edények megjelenését Kalicz Nándor a fiatalabb lengyeli időszakhoz köti (Kalicz 1969. 198.) egy lébényi példány alapján. A behúzott peremű bikónikus edények megjelenése a II. fázis legjellemzőbb újdonsága (Kalicz 1969. 198., Pavúk 1981. 293.). A plasztikus díszek nem csupán a már említett elhelyezkedésük miatt, hanem formájuk miatt is a kultúra II. fázisát képviselik. Megtaláljuk ugyan még az edényfalba olvadó bütyköket, de sok a félgömbös vagy ovális forma, gyakran átfúrva. Előfordul kétfelől benyomott, négyzet alakú, nagy bütyök, mely korábban ismeretlen volt (Neugebauer-Maresch 1995. 31. kép 12.). A felhúzott hegyes bütyök szintén a II. fázisban jelent meg. (Kalicz 1969. 198.). A kerámia-anyagnak van olyan része, amely semmiképpen sem hozható összefüggésbe a korai lengyeli időszakkal. Elsősorban a peremről induló fülű amforákról van szó. A peremről induló fül legkorábban a Ilb időszakban fordul elő. A kerámia anyaga is más ebben a késői rétegben: gyengébb minőségű, gyakran kopott felületű, erősen látható rajta a kerámiazúzalékkal való soványítás. A vízszintesen átfúrt fül mellett az egyéb olyan plasztikus díszek, melyek a kultúra III. fázisára jellemzőek, mint a nagy, felfelé húzott hegyes bütyök, a háromszög alakú bütyök nincsenek jelen olyan mennyiségben, hogy arra az időszakra kellene datálni a lelőhely késői rétegét. A vörös alapon sárga és fehér festés egyrészről, a peremről induló fülek másrészről azt mutatják, hogy a lelőhely 35
