Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
előfordul vörös (19. tábla 1.; 31. kép) és fekete sávos festés, a bütyöktípusok közül a kerek, átfúrt (20. tábla 12.), befűzött nyakú (19. tábla 8.) mellett a háromszög alakú (19. tábla 3.), a kétfelől benyomott (19. tábla 7.), lapos tetejű és a kúpos is. Sajátos díszítési mód a mélyen árkolt meanderdísz (19. tábla 10-11.) (Regenye 1993-94. 10. ábra 14-19.), mely több edényen is előfordul és a beböködött pontsor (uo. 9. ábra 2.). A leletanyagot az archaikusnak ítélt vonások (vékony falú kerámia jelenléte, festés megléte, a karcolt dísz) miatt a lengyeli kultúra II. és III. fázisa közötti átmeneti időre kelteztem elsősorban a szlovákiai leletanyag és az alföldi párhuzamok alapján. A 2. gödörben talált Balaton-Lasinja kerámiát későbbi bolygatásként értelmeztem (uo. 72.). A zalaszentbalázsi és a Vas megyei Lengyel III b korú leletek ismeretében azonban módosítani kell előző véleményemet. Az egész leletanyag jellege, és benne a két tipikusan Balaton-Lasinja töredék, továbbá egy másik edény darabjai vörös bevonattal (19. tábla 9.), mely kerámiatípusnak szintén az előbbi körben van párhuzama (Kisunyom, Károlyi 1992. 3. kép), a leletanyagot egyértelműen a lengyeli kultúra végére keltezik. A pontsor a lengyeli kultúrában nem használatos díszítési mód, szintén Kisunyom-Nádasi-tábláról ismert egy hasonló darab (Károlyi 1992. 22. tábla 3.), továbbá morvaországi párhuzama van a díszítésnek (Kosturik 1972. 36.). Az erőteljes, karcolt dísz Sé-Malomi-dűlő késő lengyeli anyagában tűnik fel (Károlyi 1992. 42. tábla 10-12.) előfordul Zalaszentbalázs leletei között is (Bondár 1995. 59 tábla 78.). Ebben az összefüggésben semmiképpen sem tekinthető a karcolás archaikus díszítési módnak. Szentgál-Füzi-kút tehát Ajka-Pál-majorral és Városlőddel nagyjából azonos korú, azzal a különbséggel, hogy előbbi lelőhelyen a Nyugat -Dunántúlra jellemző néhány típus is megtalálható. 2.2.3. Szentgál-Teleki-dűlő Összesen 5097 db kerámiatöredék került elő, ezzel a nagyobb leletegyüttesek közé tartozik a lelőhely. Érdekessége, hogy a leletek nagyrészt egy objektumból származnak, így korbeli összetartozásuk nagy valószínűséggel feltételezhető. Az 1. és 2. objektumot, mivel anyagukat szétválasztani nem lehet, egy egységnek tekintjük. A 2. objektum szélén feltártunk 1-1 kerek gödröt, melyek esetleg később beásottak lehetnek, de a ház ráépült az egész komlexumra, így lényegében ezeket is az előbbivel azonos egységbe soroljuk. A talajviszonyok kedvezőek voltak a kerámia számára, mind a felülete mind a szerkezete ép maradt, sőt ugyanezen okból állatcsontot is sikerült találnunk. Ez a többi lelőhelyhez képest alapvető különbség az egyik oka annak, hogy a leletanyag sokkal változatosabbnak tűnik. Az alapformák ugyanazok, de mégis szembetűnő a gazdagság. Alapos elemzést igényel, mennyiben felelős a jobb megtartás a kerámiának a többi lelőhely anyagától való némi eltéréséért. A kerámia többségében barna színű, van szürke, sárga, vörös színű; a felsorolás sorrendje a gyakoriságot tükrözi. Nem ritka a kívül barna vagy sárga, belül sötétszürke színű töredék. A szürke szín széles skálájú, a sötétszürkétől a szinte fehérig terjed. Az egészen világosszürke darabokon az égetéskor esetenként sötétszürke foltok keletkeztek. A barna mellett ez a foltos kerámia a meghatározó az anyag megjelenésében. A fehéres színárnyalat jelen van a finom kerámián is, mellette sötétszürke, sárga fordul elő. A kerámiának már említett jó megtartása miatt itt hiányoznak a kopott, sárga kis töredékek, a finom kerámia is többnyire ép felületű. Jellemzője még a leletegyüttesnek, hogy kevésbé töredezett, mint a többi Szentgál környéki lelőhely anyaga. Magas a 6-8 cm közötti mérettartományba eső darabok száma, és ennek köszönhető, hogy az azonosítható formák aránya is magas (21%). Szintén magas a díszített kerámia aránya, azon belül is a festetteké, ami ismét csak a jó talajviszonyoknak köszönhető. A kerámia főként homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, előfordul kisebb arányban a kavicsos soványítás, a finom kerámia pedig kizárólag homokot tartalmaz. Kér ám iaformák: A formailag azonosítható töredékeknek körülbelül a fele tál. Legtöbb a csonkakúpos tál, szélesen kihajló peremmel (21. tábla 1-7.) esetenként egészen nagy méretben, továbbá ívelt fallal. Ugyanez előfordul kisebb méretben is. Gyakoriságban a gömbös testű, rátett peremű tál következik (29. tábla 1., 31. tábla 3.). Előfordul továbbá S profilú tál (29. tábla 5., 31. tábla 2.) az előzőhöz hasonló profillal. Van profilált tál széles szájnyílással (30. tábla 1-2.), behúzott peremű tálka (31. tábla 4.), behúzott peremű nagyobb tál, nyitott, félgömbös tál (29. tábla 4.), bikónikus tál rövid felső résszel (22. tábla 8.), illetve arányos felső- és alsó résszel (31. tábla 1.), továbbá behúzott peremű, erősen nyomott hasú tál (29. tábla 6.), kis alacsony tál (23. tábla 8-9.), nagy virágcserép alakú tál, végül pedig miniatűr tálka (33. tábla 1.). 25
