Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
Díszítés: A kerámia döntően díszítetlen, a díszített kerámia aránya az összes 14 %-a. A festés erre a leletegyüttesre nem kifejezetten jellemző (2 %). Vörös és rózsaszín árnyalatú festés fordul elő (12. tábla 1-7., 9-10., 12.), két esetben maradt meg a vörös festett rácsminta épen (12. tábla 2-3.; 29. kép, 30. kép). Előfordul kis számban fekete festés (12. tábla 11-12.). Egy középmagas, hengeres oldalú, kihajló aljú csőtalpat vörös festés borít, a vörös alapon fekete sáv húzódik (2. tábla 6.). A díszítésbeli gazdagságot a bütykök okozzák, mind számban mind változatosságban figyelemre méltóak. Méretüket tekintve a kis edények kis kerek, átfúrt és nagy gömbös bütyökformáitól eltekintve a nagy méretek dominálnak. A kerek bütykök gyakran kiugróak, hengeres testtel, hegyes (2. tábla 1.) vagy lapos végződéssel (1. tábla 6.). Nem ritka az átfúrás mind a kerek, mind az ovális bütykök esetében. Gyakori a nagy, kerek bütyök (13. tábla 4., 10-12., 14. tábla 1.), átfúrással (13. tábla 8., 14. tábla 5.) vagy anélkül. Sok a felhúzott szarv, vagy háromszög alakú bütyök (2. tábla 2., 14. tábla 9-12.). A lelőhelyre jellemző egy ezeknél kisebb méretű felhúzott, hegyes bütyökforma (15. tábla 13.). Előfordulnak kettős bütykök, szabályos különálló két kerek (2. tábla 3., 8. tábla 10.), esetleg hegyesedő bütyök formájában (16. tábla 9-10.), valamint középen benyomott kétosztatú bütykök (15. tábla 12., 16. tábla 3.). Utóbbiak megjelennek egyedülálló módon függőlegesen felrakva a peremen is (13. tábla 1.). Ugyancsak benyomással alakították ki a kerek, benyomott közepü (16. tábla 5.), a lengyeli kultúrában szokatlan bütyköt. Sok a kétfelől benyomott négyzetes bütyök (4. tábla 1., 13. tábla 2.). Vannak széles, nyelv alakú bütykök (13. tábla 7.). A kerek bütykök általában lapos tetejűek (14. tábla 5-6.). Érdekes, hogy a kerek bütykök egy része kissé behúzott nyakú, tagolt (13. tábla 11., 14. tábla 1-2.). Meg kell említeni, mert érdekesek, több hosszú, derékszögben meghajtó, felfelé nyúló lapos vagy négyzetes keresztmetszetű bütyköt (16. tábla 6.). Helyzetüket tekintve a peremen, a perem alatt és a hason fordulnak elő bütykök. A fülek sem kevésbé érdekesek, van néhány díszített fül. Találunk szalagfülön a szélén benyomkodott mintát (17. tábla 8.), illetve két peremről induló fülön kis kerek bütykökből álló díszt a fül négy sarkán (15. tábla 3.), illetve fölötte félkörben (17. tábla 1.). Gyakori egyébként a széles szalagfül (2. tábla 5.), a hurkafül és a csőrös fül. Ebben a leletegyüttesben is jellemző az álfülek használata (13. tábla 5., 14. tábla 9.). A fülek néha aszimmetrikusak, általában kevésbé gondosan kivitelezettek. Elhelyezkedésüket tekintve az ismert formákat találjuk: peremről induló, váltón és nyakon levő, függőlegesen vagy vízszintesen felrakott. A peremek megformálása: leggyakoribb az ún. profilált perem, amikor a fazekas hagyja az agyagot az edény szélén szabálytalanul kifordulni (1. tábla 7.). Ettől megvastagszik kissé a perem, kívül egyenetlen vonalat alkotva. Előfordul néhány esetben a duzzadt perem is (3. tábla 6.). Az elvékonyodó perem itt főként a vastag falú edényeken szokásos (2. tábla 1.). Vízszintesre vágott perem a tálakon jelenik meg (13. tábla 3.), a bevagdalt és benyomkodott perem pedig főként a fazekakon, de tálakon is (1. tábla 7-8., 6. tábla 1., 6.). A benyomkodás a megvastagított perem külső élén sorjázik. Nagyobb edényeken előfordulhat még lekerekített perem, a kis edények pereme szabályosan elvékonyodó. A leletegyüttes sajátossága a bemélyített díszek előfordulása. Van kis vonal, bepecsételésre emlékeztető kis mélyített minta (17. tábla 2.), ezek másutt is megjelennek, korántsem biztos, hogy díszítési szándékkal. A párhuzamos vonaldísz azonban már díszítésnek számít (17. tábla 6.) és a meander szintén (17. tábla 4.). Feltűnő, mert több darab is van belőle, a beszúrkált minta. Néhány darabon a hason a bütyök vonalában benyomkodott pontsort találunk (16. tábla 12.), másutt pedig több sorban húzódó, szabálytalan beszúrkált-bepecsételt pontsort. (17. tábla 9., 11-12.). Értékelés: A leletanyag jellege későinek mondható a lengyeli kultúrán belül. Az edényformák közül a behúzott peremű kis bikónikus tál (1. tábla 2.) a kultúra legkésőbbi időszakában gyakori (Bondár 1995. 66. tábla 137., 142.). A fazekek, nyakukon bütyökkel a fiatalabb lengyeli kultúra tipikus darabjai (Raczky 1974. 198.). A bikónikus edény hasonlóan értékelhető (Kalicz 1969. 198.). A peremről induló fülű amfora a Lengyel III. típusa, előfordulhat már a Ilb-ben is. Meg kell említeni egy kiöntős kis tálkát (4. tábla 5.), mert az egyedülálló a leletegyüttesben. A tálak kiöntője a nyugat-dunántúli csoportban megjelenő forma (Bánffy 1995a. 92.), bár maga a kiöntő másként van megformálva. A szűrőként működő csőtalpas tál (9. tábla 7.) párhuzamai szintén a Nyugat-Dunántúlról valók (Károlyi 1992. 31. t. 4., 19. t. 4., Barna 2001. III. t. 1). Ugyancsak a zalaszentbalázsi anyagjellemzője a félgömbös alacsony tál nagy fogóval (Bánffy 1995a. 86.), Ajkán ezt csak egy töredék képviseli (4. tábla 6.). Előkerült azonban néhány érdekes, felfelé álló, derékszögben meghajtó fül(?)töredék, négyzet vagy lapos keresztmetszettel (16. tábla 6.). Lehetnek alacsony tálak nagy fogóbütykei, de erősen emlékeztetnek az antropomorf edények feltartott karjaira is (pl. a györei edény karja ilyen Zalai-Gaál 2000). 23
