Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)

1. A lelőhelyek kutatástörténete és topográfiája

irányból leginkább nyitott a terep. Az ellenkező irányból, nyugatról vezető utat a városlődi település helyzeténél fogvájói tudta ellenőrizni. Belátható onnan a Tűzköves-hegy és egész környéke. Az ajkai lelőhelyek a Torna patak völgyében vezető utat felügyelték, míg a füzi-kúti a déli, a Balaton-felvidék felőli megközelítést, ugyanakkor Ajka-Pál-major, Szentgál-Füzi-kút és Szentgál-Teleki-dűlő egyben a Séd és a Torna patakok közti természetes átjáróban találhatóak. A szentgál-tobáni lelőhely az észak felé vezető patakvölgyek mentén egyedül járható út mentén települt, amely a hárskúti és eplényi tűzkő-előfordulások felé vezet, illetve az eplényi tűzkövet kitermelő zirci, és a szintén közeli pénzesgyőri település felé. Zirctől néhány kilométerre dél-délkeletre van Eplény az ottani természetes tűzkőlelőhellyel, Pénzesgyőr esetében a hárskúti tűzkő-előfordulás is számításba jöhet közelsége miatt. A települések szerepe a szentgáliak analógiájára kétségtelenül a tűzkő kitermelése lehetett. Erre utalnak egyébként Zircen a felszínen talált, helyi tűzkő nyersanyagú, nagyméretű szilánkok, nyersanyag tömbök. (Regenye 2000, Biró-Regenye 2007).

Szentgál-Teleki-dűlő olyan terület, mely a neolitikus települési szokásoknak teljesen megfelel, a Sédbe a közelben torkolló Cinca patakra enyhén lejtő domboldal jó minőségű termőföldjével ideális hely, és a tűzkőbánya is könnyen megközelíthető. Ajka, Szentgál-Füzi-kút és Városlőd lelőhelyei ezzel szemben kevésbé jó talajú, meredek domboldalakon találhatók, a domboldal magasabb részén. Úgy tűnik, a települési hely megválasztásánál más szempontok játszottak szerepet, mint az előbbinél.

13