Csirke Orsolya: Terra sigillata edények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2006)

csoporthoz, ill. a Helenius-körhöz. Előbbi Kr. u. 175 után kezdhette meg működését. Az Inn menti officina gyártásának fénykora a Kr. u. 200 előtti időszakra, azaz a II. sz. utolsó évtizedeire tehető. Helenius kerámiája ezzel szemben több jól keltezhető, a III. század közepén már földbe került leletegyüttesben fellelhető (Rheinzabern 17 с gödör, Großprüfening, Ladenburg), ennek ellenére az officina a III. sz. középső harmadában már nem működhetett. A manufaktúra tehát főként a Severus-korban szállított Pannoniába (GABLER-KELLNER 1994, 267). Aránylag kevés a díszítetlen áru, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy meghatározásuk nehéz. Egy On[nio] bélyeges Drag. 32 formájú tányér Balácán került elő, egy Drag. 31 típusú Veszprém-Tekeresvölgyben, míg egy Drag. 33 formájú pohár az Örvényes-hosszúréteki villában. Nagyon csekély a Westerndorfhoz közeli fazekastelepnek, Pfaffenhofennek aránya; összesen 10 edényt, azaz a teljes anyag 0,61%-át köthettük ehhez a gyártóhelyhez. Balácán mindössze egy pfaffenhofeni sigillata található, ezzel szemben Gyulafirátót-Pogánytelken 5, SzentkirályszabadjaRomkúton 3, Örvényes-Hosszúréteken egy töredéket attribuálhatunk ehhez a manufaktúrához. A csekély számú anyaghoz képest aránylag jelentős a pfaffenhofeni műhely későbbi periódusában, a III. század közepén működő Dicanus-kör aránya, amely már a pannóniai limes mentén is ritkább. A balácai II. épületben megtalálható a rendkívül ritka schwabmüncheni áru. A balácai példány Lucanus officinájában készült; az edény peremén a korongoló fazekasnak, Severusnak bélyege látható. A műhely a III. század második negyedében, valószínűleg a 240-es évekig működhetett (GABLER 2004, 143). A gyűjtemény anyaga időben az I. század utolsó negyedétől a III. század közepéig terjedő, alig több mint másfél évszázadon belül keltezhető. A sigillatáknak kb. egy tizede érkezhetett a Flavius-kortól a Hadrianus-korig terjedő időszakban, ennek kétszerese az Antoninus-korban, míg túlnyomó többségük, közel 70% a Severus-korban került a Balatontól északra fekvő villagazdaságokba, elsősorban a balácai villába, amelynek fénykora erre az időszakra tehető. A legkésőbbi leletek a mai Tunézia középső területén fekvő ún. terra sigillata chiara (az elnevezés utal ennek a kerámiának világosabb színére) műhelyekből (GABLER 2004, 146) kerültek a Balaton-felvidékre. A balácai II. épületben két darab Hayes 50 A típusú tányér került elő, egynek lelőhelye pedig Balatonakaii-Ságpuszta. A miénkhez hasonló típuso12