Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

A privát szféra világa - Jávor Kata: Egy nagypolgárcsalád Pécsett – A Zsolnayak

Férjhezmenetele után Pestre költözik, s családjának él. Mikor azonban négy év múlva férje - apósa nyomatékos kérésére - belép a Zsolnay-gyár kötelékébe mint geológus, Teréz képtelen keresztülvinni azt a kívánságát, hogy külön otthonuk legyen. Nemcsak hogy a Zsolnay-gyárba költöznek be, de Teréz átveszi az egész háztartás irányítását. Ez napi 12 személyre való főzést jelent a gyerekekkel és nevelőikkel együtt, s évente átlag 5-600 vendég ellátását. Ezekre a 6-7 fogásos ebédekre és vacsorákra a szakácsnő csak a levest és a sültet készíti. Kis könyvébe Teréz még azt is bejegyzi, hogy kinek mit tálalt, mi ízlett különösebben, s ki mit nem szeret.

23 Nem hiába írja például a gyárban vendégeskedő Rippl-Rónai 1897-ben, hogy „kitűntető fogadásban részesítették" a Zsolnay-gyárban.

24 Ez a reprezentáció a gyári élet fontos tartozéka volt, s Teréz - családja és saját tehetsége iránti lelkiismeretfurdalással ugyan, de - vállalja a gyárért e nagy szolgálatot és áldozatot. Házasságkötésükkor is - csendes esküvőt szerettek volna - enged apja kérésének, és a pécsi székesegyházban tartanak nagy reprezentatív esküvőt, amelyen „egész Pécs" részt vesz, s ezt követi még egy óriási, több zenekaros mulatság is. Élete egy lett a gyárral, férjével alig járnak utazni, társaságba, legfeljebb gyógyfürdőre. Pénztárkönyvében egyik évben, amikor két gyermekének földközi-tengeri, a harmadiknak párizsi útiköltségei vannak bejegyezve, a saját rovatában ez áll: „személyem: egy fogkefe."

25 Apja gazdag egyéniségéből a tehetségen kívül, életstílusának puritán polgári vonásait viszi tovább, apja „túlcsordult kehely" voltát, ahogy épp ő maga fogalmazza, már kevésbé. Annál igényesebb szellemi dolgokban, akárcsak apja. Gyermekei nevelésére, apjához hasonlóan, kulturális befektetésként sokat áldoz, s maga is nagy müélvező. Párizsban festészetet tanuló fia írja anyja levelére válaszul: „Igen örülök, hogy idődből jut egy kis zenére és irodalomra is. Senkinek sincs ehhez annyi joga, mint Neked, mert az élvezethez való jog az élvezetre való képességtől függ."

26 Ez a fia, a későbbi festő, Mattyasovszky-Zsolnay László, amikor Münchenbe megy tanulni, azt írja anyjának, hogy „minél jobban megismeri az embereket, annál világosabban tudatára jut annak, hogy családi körükben igen-igen jelentékeny 546