Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Szalai Károly: A társadalmi mobilitás iránya Székesfehérváron 1900–1918

SZÁLAI KÁROLY A társadalmi mobilitás iránya Székesfehérváron (1900-1918) i. Mielőtt a századelő Székesfehérvárának társadalomstruktúráját, mobilitási folyamatait elemzenénk, feltétlenül szólnunk kell a város dualizmuskori fejlődéséről. a) Mivel a városfejlődés agrárországban zajlott, így Székesfehérvár is egy tisztán agrárjellegű vidék tengeréből emelkedett ki. A háttért képező Fej ér megye mezőgazdasági keresőinek az aránya 1910-ben is még 73,5% volt.

1 A 19. század végi gazdasági fejlődés középpontjában a mezőgazdasági termelés tőkés átalakulása állt, ez volt mindennek az éltetője. Körébe tartozott pl. az agrártermékek felvásárlása, kereskedelme, szállítása, feldolgozása, s az agrártermelést szolgáló hitelintézetek kiépítése.

2 b) Érdekes, átmeneti szerepet töltött be az ipar Székesfehérvár, de általában a hazai nagyobb települések városodásában is. Legtöbbször az iparosodás és az urbanizáció folyamata külön utakon járt, valóságos kapcsolatuk lazább az eddig feltételezettnél. Ahogyan Gyáni Gábor írja- legnépesebb városaink „ugyanis elsősorban nem az iparosodásnak, kivált nem a gyáripari fejlődésnek voltak kivételezett haszonélvezői."

3 A városunkban élő népesség sorsa is csak kis mértékben függött a korabeli nagyipari átalakulástól, az itteni urbanizáció sem mondható a „gyáriparosodás" közvetlen haszonélvezőjének. Tény, hogy 1910-ben is csak 15 olyan ipartelep működött itt, melyben 20 főnél többet foglalkoztattak, összesen 1088 főt, ennek is közel a felét a Déli Vasút Rt. javítóműhelyében. A további másfélezer kisipari műhelyben - a mesterrel együtt - 3700 főt találunk. E számokból is kitűnik, hogy Székesfehérvár kívül maradt a gyáripari fejlődés keretein. A „kimaradás" okainak taglalása nem e dolgozat feladata.

4 59