Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Mohos Mária: A társadalmi átrétegződés jellemzői a századforduló környékén Alsólendván és Lentiben

A járás jobb egészségügyi ellátása miatt kórház építését tervezték Alsólendván. A pénzügyi fedezet biztosítására a járás minden települése évi állami egyes adójának 1%-át fizette be. A kórház építése végül is csak terv maradt, de a járási székhelyen működő három orvos és három bába, valamint a járás négy körorvosa a korabeli viszonyoknak megfelelő egészségügyi ellátást tudott biztosítani. Az ipar fejlődésében a helyi nyersanyagok feldolgozása - vágóhíd, téglagyár, gőzmalom - és a női munkaerőt foglalkoztató textilipar volt a meghatározó. A polgárosodás bizonyítékaként a 19. század utolsó harmadában egymás után alakultak azok az egyletek, amelyek az azonos foglalkozású, vagy azonos célért tevékenykedő polgárokat fogták össze. (Ipartestület, tűzoltó-, olvasó-, temetkezési egylet, Casino stb.) A szőlőtermesztésnek a település gazdaságában betöltött szerepét bizonyítja, hogy a filoxerajárvány pusztulása miatt Alsólendván is megalakult a filoxéra elleni védekező egyesület, ugyanúgy, mint a badacsonyi, Szent György-hegyi és Balatonfelvidéki szőlőtermesztés és borkereskedelem központjában, Tapolcán. A fejlődés eredményeként 1890-ben kezdeményezték Alsólendva rendezett tanácsú várossá minősítését. A honfoglalás ezeréves ünnepségeihez kapcsolódó átszervezésre nem került sor. Alsólendva a századforduló idejére jogi státuszát tekintve továbbra is nagyközség ugyan, de funkcionálisan város. Központi szerepkörű igazgatási-járási székhely, jelentős piacközpont, ahol a tercier szektorban foglalkoztatott keresők aránya 40-50% között volt. A keresők megoszlása 1910-ben jól mutatja a település városias jellegét: a mezőgazdaság szerepe kicsi, az iparban a keresők egyharmada, a közhivatalokban egytizede dolgozik, s a kereskedelem-hitélet-közlekedés együttes részaránya is tíz százalék felett van. A házicselédek nagy aránya azt bizonyítja, hogy Alsólendva lakói között sok olyan család volt, amely megfelelő jövedelemmel rendelkezett ahhoz, hogy házában „segítséget" alkalmazzon. 45