Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Városkép - Varga Éva: A „modernizáció” Kaposváron a városkép változásainak tükrében

A korszak további jellegzetes épületeiről laktanyákról és gyárakról már szóltunk. Az utóbbiak egy része kezdetleges és átmeneti megoldásként született (pl.: az első villanytelep a maga félnyeregtetős kis faépületével), más része pedig évtizedeken át bővült, formálódott. Az 1896-os építési szabályrendelet alapelve szerint, a belvároson kívül létesülnek. Korszakunkban világosan kirajzolódik Kaposvár két ipari negyede: az egyik a Fő utca végén, a másik pedig a Cser elején. A városkép alakulásában a felsorolt jellegzetes épületek mellett mégis a lakóházaké a vezető szerep. A korábbi, falusias, különösebb építészeti igényesség nélküli házakat a belvárosban felváltják a jó minőségű építőanyagból, változatos külső kiképzéssel készült, egészséges, korszerű, egy- és kétemeletes lakóházak, amelyek napjainkig uralják a városközpontot. E házak döntő többsége vakolat-architektúrával, kis részük pedig klinkertégla burkolattal készült. A külső városrészekben építőanyag és díszítőtechnika szempontjából szerényebb utcák egyszerű, földszintes házsorai keletkeznek. 4. ábra. Kaposvár látképe, 1902 Ъ1\