Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Városkép - Varga Éva: A „modernizáció” Kaposváron a városkép változásainak tükrében

kiteljesedésével csökkent a termény- és állatvásárok jelentősége. A vasúttal az „itteni gabonakereskedés nem szorítkozott többé, mint eddig, Kanizsára, s nem volt annak szeszélyeihez kötve." 19 Akár jelképként is felfoghatjuk, hogy 191 l-ben a gabonapiac­téren épült fel a kaposvári kőszínház. Gabonapiacra, vásártérre természetesen továbbra is szükség volt a városban, de ennek a helye idővel megváltozott: kiszorult a városközpontból. Az egykori gabonapiactér funkciója módosultával új nevet kapott: Rákóczi tér lett. A városi képviselő testület, a helyi sajtó pedig egyre többet foglalkozik az új színházépülettel reprezentatívvá váló tér rende­zésével és parkosításával. A századforduló kőszínházainak megszületésében nyilván váro­sonként eltérőek a domináns vonások, de feltétlenül léteznek bizo­nyos általános motívumok is: a megnövekedett polgári kultúrigé­nyek, a színház, mint hasznos tőkebefektetés, a városok becsvágya. Kaposváron a megnövekedett polgári szórakozási igények­nek megfelelően játszóhelyek kialakításáról gondoskodnak. 1869-ben a Szarvas vendéglő kertjében nyitott színkör épült, melyben rossz idő esetén lehetetlen előadásokat tartani. 1889-ben egy vállalkozó szellemű színigazgatónak köszönhetően felépül az aréna, azaz az 1500 személyt befogadó Nyári Színkör. A fából készült épület sem ígérkezik hosszú életűnek, 1899-ben felmerül, hogy kedvezőbb helyen „állandó", azaz kőszínházat kellene épí­teni. (A vasúti átjárás körülményessége miatt ugyanis nehézkes a donneri városrészben lévő Sétatér megközelítése.) Kaposváron a századfordulón a város nagyságához, funkcióihoz, félig-város jellegéhez képest - sok más városhoz viszonyítva - fontos helyen állt a színészet. Több színházbarát hatalmi, döntési pozícióban volt, s így emelkedett az „építési ügy" hivatalos szintre. Kiemel­kedő szerepet játszott a megvalósítás propagálásában a helyi sajtó a tekintetben, hogy időről időre célba vette a lokálpatrióta becs­vágyat, melynek eredményeként - bár hosszas huzavona nyo­mán - elkészült az ország egyik legdrágább (a tervezett összeg kétszeresébe, félmillió koronába került) kőszínháza, a kaposvári. A megépítése idején (1911-ben) a maga nemében legmoder­nebbnek és legnagyobbnak számító vidéki színházat azonban 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom