Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - T. Mérey Klára: Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pés)

egyesület Egyleti Értesítője. A város kereskedelmi központ jellegéről már szóltunk. Több pénzintézet, vasútállomás, posta, távírda működött ezen szép, középvárosnak tekinthető, lüktető forgalmú településen. És mi a helyzet Péccsel? Az 1896-ban megjelent Pallas Nagy Lexikon szerint Dunántúl legnépesebb városaként tartották nyilván. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mint megye- és területi központ hány hivatalnak és intézménynek volt a székhelye. Elég megemlítenünk, hogy a több megyét átfogó pécsi püspökség, a királyi tanfelügyelőség, a kereskedelmi és iparkamara székhelye volt Pécsett. Iskolái közül a teológia és a jogakadémia egyetemi szinten működött, de akadtak más, jelentős iskolái is: állami főreáliskola, főgimnázium, kereskedelmi középiskola, tanítóképző, polgári reáliskola, alsó fokú kereskedelmi és ipariskola, a Notre Dame apácáinak polgári és elemi leányiskolája, több elemi iskola és óvoda mellett még börtöniskola is volt itt a 19. század végén! Négy kórház, több fürdő, színház, kaszinó, jótékony egyesületek egész sora talált otthonra ekkor a városban. Tizenhat templom és jelentékeny számú könyvtár és gyűjtemény mellett a 19. század végén több lap és folyóirat jelent meg Pécsett. Közülük három volt napilap. Más volt a jellege a három városnak és ez már külső arculatukon is meglátszik. Az 1900. évi népszámlálás idején Nagyatádon 238 ház állt, Nagykanizsán 2932, Pécsett pedig 4596! S ez utóbbiban 1913-tól már a villamos is megjelent, jelezve az akkor nagyon modern helyi közlekedési eszközzel a város kitérjedettségét és rangját! Mennyiben volt valóban eltérő a három település, a három város polgári társadalma a századforduló idején? A statisztikai adatok - mint azt már megállapítottuk - nem jelezhetik a számok mögött rejtőző minőségi különbségeket. A történész csak azt állapíthatja meg, hogy a polgárság zömmel azonos alapelveket valló tömege jól illeszkedik a kialakuló városi környezetbe, élvezi a modern élet nyújtotta előnyöket, és hajlandó áldozatokat is hozni érte. A felvett három „minta" alapján megállapíthatjuk, hogy alapvetően csak nagyságrendi eltérések mutathatók ki köztük. A 35