Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Bognár Bulcsu: Felső- és középrétegek a dualizmuskori Szombathelyen a virilis jegyzékek alapján

nem is emelkedik. A négy-hat vendéglős átlaga viszont már jóval alacsonyabb, mint a szakma korábbi egy-két leggazdagabb kép­viselőjének az adója. (Ez az adat újra jelzi, hogy a foglalkozás­csoportjövedelme a „tőkés" csoport egyéb foglalkozásaival ösz­szevetve valójában a legalacsonyabb.) Az utolsó év (1918) ki­emelkedő eredményétől eltekintve (amikor ismét a legvagyono­sabb csoportot alkotják), ekkorra már nettó adóarányuk ismét je­lentősen számarányuk alá esik. A foglalkozáscsoport legvagyo­nosabb alakja ekkor Herczeg Ferenc, a Sabaria szálló 1905 és 1920 közötti bérlője, aki 12 esetben kerül a virilisek közé és a vá­ros egyik legtehetősebb polgára. A vendéglősökhöz, szállodásokhoz hasonlóan szűk csoportot jelent a pénzvilág képviselőinek csoportja. A töréspontot - hason­lóan sok más foglalkozáshoz - itt is az 1890-es évek jelentik: az előtte vizsgált években mindössze három esetben kerül fel egyál­talán a listára az ebbe a kategóriába sorolt személy, minden alka­lommal egy-egy fővel. A virilizmus első 20 évében jövedelmük csak a lista utolsó helyére sorolja be őket; a virilisek átlagától messze elmaradó adóösszeggel. Ebben az időszakban a listára került tagok kivétel nélkül helypénzbérlők vagy a bizonytalan megjelölésű „tőkés" névvel szerepelnek. Az 1890-es évek válto­zását nem számarány szerinti növekedésük (az csak az 1900-as évek végére fog bekövetkezni), hanem az egyre jelentősebb adó­összegük okozna. Ebben az időszakban történik meg az is, hogy ha csekély számban is (mindössze a szombathelyi virilisek 1-2%-át jelentik), de stabilizálódik a legnagyobb adófizetők kö­zötti jelenlétük. Az 1890-es évek közepére az egy főre eső adó te­kintetében elérik a virilisek átlagát, majd az évtized második fe­lében messze meghaladják ezt az értéket, többnyire az átlag két­szeresét képző adóösszeggel. A pénzvilág képviselőinek a virilisek közti pozíciói az 1900-as évek végén (1908-tól) változnak újra, amikor számarányuk is közel megduplázódik (de még ekkor is csak a virilisek mindösz­sze 3%-a adódik ebből a csoportból) és a listára került bankárok jövedelme tovább emelkedik a többi virilishez képest: az adott évek átlagának kétszeresét, háromszorosát is eléri. E réteg leg­194

Next

/
Oldalképek
Tartalom