Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Bevezető - Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái

nagy része, ráadásul, asszimilánsokból (zsidókból, németekből) került ki. Ez az oka, állította Hanák, hogy a hazai polgári középosztály végül nem válhatott „nemzeti burzsoáziává" és a polgárosodás deficittel zárult.

6 Az imént felidézett megítélés jegyében fejtette ki Gyimesi Sándor az 1990-es években, hogy az állampolgárrá válás folyamatában megtörtént ugyan a döntő változás, a lakosság többsége azonban a korszak végéig (a „hosszú 19. század" lezárultáig) végeredményben kimaradt az alapvető politikai jogok birtokosainak a sorából. S mivel, szerinte, a jogállamiság sem épült ki Magyarországon maradéktalanul, ezért inkább csak útban voltunk a jogi polgárosodás felé. „Polgárosodásunk, de talán egész modernizációnk - vonta meg a mérleget a szerző - XIX. századi eredményeinek mélységét illetően így kétségeink támadnak. Úgy tűnik, ezek az eredmények egyrészt kisebbek, mint eddig véltük, másrészt sokkal külsődlegesebbek."

7 Látszólag mélyebben kidolgozott Péter László okfejtése a jogi polgárosodás magyarországi hiányosságait illetően. A probléma Péter László véleménye szerint abból ered, hogy a jogegyenlőség intézményesítése a jogkiterjesztés útján haladt nálunk előre, ami viszont csak rövid távon járhatott eredményekkel, ám alkalmatlannak bizonyult a civil társadalom egyöntetű kapcsolatrendszerének a megszervezésére. A jogkiterjesztés azt jelenti, hogy a korábbi kiváltságokat lépésenként kiterjesztik másokra is ahelyett, hogy egy csapásra eltörölnék azokat. Ez pedig odavezet, hogy a feltétlen és teljes jogegyenlőség helyett új privilégiumaikat féltő és azokat görcsösen védelmező érdekkörök alakulnak ki. S ezzel a társadalom nem egyenlő jogi helyzetek egymásmellettiségéből, hanem módfelett elütő jogállapotok hierarchiájából, vagyis olyan részegységekből épül fel, amelyek előjogaik arányában kivétel nélkül mind az államtól függnek. Ebben az esetben viszont az, akit nálunk polgárként tartanak számon, nem vethető feltétlenül egybe nyugati megfelelőjével. A hasonlóság tehát legföljebb a formában és nem pedig magában a tartalomban rejlik.

8 16