Rainer Pál: Üdv neked, boldog Gizella királyné. Gizella királyné városa az árpád-korban (Veszprém, 2000)

veszpuém az áRpáő-koRBan A

honfoglalást - pontosabban a magyarság Dunántúlon való megtelepedését követően, a fejedelmi, későbbi királyi Árpád-dinasztia birtokába került területen, fontos európai útvonalak csomópontjánál keletkezett az első ezredforduló táján Veszprém, Magyarország egyik legkorábbi városa. Az Árpádok egykori birtoklására utalnak a környék máig megmaradt, az uralkodócsalád egyes tagjaira utaló helynevei: Jutás (Árpád fia, nagyfejedelem), Fájsz (Jutás fia, nagyfejedelem), Vászoly (Géza nagyfejedelem Mihály nevű testvérének fia, Szt. István király unokatestvére, az István után uralkodó Árpád-házi királyok közvetlen őse). Szt. István király (997-1038) - egyes vélemények szerint esetleg már Géza nagyfejedelem (972-997) - püspöki és megyésispáni székhelyet alapított itt, s e kettős szerepkör már egy évezrede döntően meghatározza a település sorsát. Az Árpád-kor kezdetén még királyi, királynéi, királyi-hercegi népek és szabadok, valamint a veszprémi egyház által birtokolt város a XIII-XIV. századra nagyobbrészt a püspök és székeskáptalanja tulajdonába került. Veszprém megyeszékhely volta ellenére, soha sem lépte túl a mezővárosias püspöki birtokközpont kereteit. A többféle, különböző jogállású birtokos, de részint a természettől erősen szabdalt, hegyes-dombos-völgyes terep miatt is, a középkori város lazán beépített részekre - szegekre (latin: angulus, anguli) - oszlott, amelyek rendszerint egy-egy egyházi létesítmény (plébániatemplom, kolostor) közelében alakultak ki. V

eszprém központját a Séd-patak (másként Veszprém vize) fölé emelkedő, mintegy 40 méter magas, 500 méter hosszú és 100-150 méter széles dolomitsziklán elhelyezkedő Várhegy alkotja. Északi része (belső vár) magában foglalta a Szt. György-kápolna, Szt. Mihály-székesegyház, Gizella-kápolna, püspöki palota, a székeskáptalan közös épülete, majd később az önálló kanonoki házak által alkotott épületegyüttest. Déli részén (külső vár) épült a Mindenszentek egyház (1301-ben már fennállt), amely mellett társaskáptalan (kisprépostság) működött. Ezért a külső várat Mindenszentek várának is nevezték (1307-től). Itt állhattak az őrség és a cselédség lakóépületei, valamint az istállók és a gazdasági épületek. Az államalapítás korának földsáncát legkésőbb a XIII. századra kőfalak váltották fel, de lehetséges, hogy ezek eleinte csak a későbbi belső várat kerítették be. A vár fontosabb Árpád-kori épületei X-XI. század fordulóján, a székesegyház megépültét megelőzve keletkezhetett a Szt. György-kápolna. Á kör alaprajzú hajóból és félköríves szentélyből álló kápolnában őrizték Szt. György mártír fej ereklyéjét, amelyet I. István király a bolgárok ellen bizánci szövetségben vívott háborújában zsákmányolt (1018). A legenda szerint itt tette István király fia, Szt. Imre herceg (tl031) szüzességi fogadalmát. T

alán Robertus püspök (1209-1226) idejében - a XIII. században - a rotundát nyolcszögletes kápolnává építették át. A forgalmas búcsújáró5