Mészáros Veronika szerk.: Ékes tárgyak üzenete. Napjaink népművészete, népi iparművészete Veszprém megyében (Veszprém, 2000)

2319 Szigetújfalu, Szőlő u. 9. Budapesten születtem 1944-ben. Szigetújfaluban lakom és dolgozom. A gimnáziumi érettségit követően repülő­gép-műszerészként végeztem, majd dol­goztam 25 évig. Tanulmányaim, mun­kám mellett jelentős helyett kapott a fa­faragás. Életemben fordulópontként tekinthet­jük az 1980-as faragó kirakodóvásárt (MOM), ahol a munkáimat először ismer­ték el. Ezt követően meghívásokat kap­tam, pl. Tokajból, az ugodi tárgyalkotó műhelyből, ahol nyolc évig alkottam. Szobrom díszíti az ugodi házasságkötő termet, a főteret, Veszprémben a Polgár­mesteri Hivatal udvarát, kopjafa kompozí­cióm áll a veszprémi Petőfi Színház előtt. Pápára is eljutottak alkotásaim, a pápai városi könyvtár egy Jókai-mellszobrot és két faragott Eszterházy-címert őriz. A Rác­kevei Képtárban fa-kő kombinációjú nő alakú szobrom található. Székesfehérváron fafaragó szak­körvezető képesítést szereztem. Etyeken, Szigetújfaluban és környékén általános is­kolásoknak vezetek több éve fafaragó szakkört, nyári tábort. Waldorf pedagógi­ai szemináriumon hosszú évek óta tanítok óvónőket - kézműves foglalkozás kereté­ben - faragásra. Kiállításom először munkahelyemen volt, majd Szigethalmon, Ráckevén, Szé­kesfehérváron, Veszprémben, Pápán, Gyönkön, Budapesten. Ausztriában, Svájcban, Németországban csoportos ki­állításon szerepeltek munkáim. Faragásaim zöme zsűrizett alkotás. A ki­tartó önképzés, faragás a hivatalos elisme­rést is meghozta, 1993-ban a Kapoli Antal országos pályázaton harmadik díjat nyer­tem, ezt követően megkaptam a népi iparművész címet. Több országos pályáza­ton helyezésekkel, különdíjakkal jutalmaz­ták munkáimat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom