„Hisz ez ma a mi ünnepünk hazáért szabadságért!” Egy veszprémi borbély a forradalomról. A Laczkó Dezső Múzeum kiállítása (Veszprém, 1998- 1999)

Bevezető pillanatban indult meg a városház elől az egész tömeg, és vitt magával előre a tűztorony felé. Amodább egy kis nyílást nyerve ki szabadittám magamat a sokaság közül, és távolabb álva a vár felé, néztem az előttem — le a hosszú utczába — el vonuló, mindenféle szedett vedett emberekből álló csoportot. Napszámosok, átsok, kömivesek, mindenféle mesterlegények, inasok, kissebb nagyobb gyermekek, kocsisok, parasztok, szolga — szolgálók, napszámos asszonyok, magyar, német, zsidó egyszóval leírhatatlan zavarék tolyongott le a hosszú utczára, szakadatlan ordítva: éljen a szabadság és az igazság! E tömeg közt elől egy napszámos forma, piszkos, rongyos suhancz — kinek öltözete rongyos sötét kék posztó mellény, hasonló színű nadrág, mellyről kiilömh féle színű foltok fütyöngtek foszlányokban, sártól portól fakó rongyos csizmák voltak lábain, rétt ümögban, fején régi piszoktól zsíros báránybőr sapka nyugodott — rövid szárú pipából erősen füstölve, vitte kevélyen a nemzeti lobogót, mellyen a felirat látszott: ,,Éljen a szabadság és az igazság." Ezt követték 5 czigányok, hasogató fül fájást okozó hegedüléseikkel. S így ment a vonal végig a hosszú utczán , vár hátulsó részén fel a nagy templom megett, keresztül a váron ismét vissza a piarezra. Az uri casino előtt meg állapoda a tömeg, hol Kolosvári Sándor hosszú beszédet mondott a néphez, szívre hatólag szónokolt a valódi szbadság értelméről, s végre a polgár társakat haza menetelre és munka folytatásra inté. Mellynek következtében minek utánna a pompás nemzeti zászlót a városházba vitték, s azt, éljen rivalgások közt, annak egyik ablakába az utczára ki tűzték, szétt kezde oszlani a nép; annál is inkább minek utánna fő szolga bíránk, Cseresnyés István, szinte megjelent a város házban, s ő is szép beszéddel munkállódásra inté a polgár társakat! Meg parancsolván ellenben szigorúan, hogy a ki tűzött zászlókat, mind a vigyázó tűztoronyról, mind a városház ablakából tüstént be húzzák, és az ünnepnek végét szakasszák. Melly parancs minek utánna azonnal tellyesittetvén is, ki ki haza takaroda, s nem sok idő múlva piarezunk az elébbi csendet vissza nyeré. Itt ott lehete csak látni egy egy csopron 3-4 polgár társakat álva, s tusakodva a fő bíró szigorúságán, mondva: — „ ez már még is illetlen volt a fő bírótól, bennönket olly szározan haza parancsolni, s még azt mondani, ha nem engedelmeskedünk, kéntelen lesz kötelességét tellyesiteni. " „ Micsoda kötelességét? " kérdé a másik. ,, Hisz' ez ma a mi ünnepünk hazáért szabadságért!" mond a harmadik. ,, Azért is tűzzük ki ismét zászlóinkat, ma nekünk a fő bíró nem parancsol. " mond hevesen a negyedik. Illyen s több e féle beszédeket lehete hallani uton útfélen, de a zászlók azért délig nem tűzettek ki. Dél után egy uj nép csoport gyűlt a városház eleibe, melly közül az előkelőbbek egyik be másik ki, jöttek mentek annak kapuján. Néhány perc múlva ismét lobogtak a zászlók mind a városházon mind a tűztornyon. Ismét jött a fő biró, erős hangon parancsolva már messziről, hogy a zászlók tüstént be szedessenek, azomban senki sem találkozott szó fogadó, mellyet ő azonnal át látva, szép szavakhoz folyamodott, s hosszas beszéddel törekede a v