„Hisz ez ma a mi ünnepünk hazáért szabadságért!” Egy veszprémi borbély a forradalomról. A Laczkó Dezső Múzeum kiállítása (Veszprém, 1998- 1999)

Veszprémi krónika 1848/1849 március 12-13.: A Kossuth-bankók kor­látozott használatának visszaállítása, mi­vel egyéb fizetőeszköz híján komoly gaz­dasági nehézségek jelentkeznek. Sóházakban lehet használni a magyar papírpénzeket. március 15.: /. Ferenc József a robot, dézsma, vámok eltörlését — melyeket még a magyar kormány idején töröltek el — hivatalosan megerősíti. Ennek alkal­mából minden plébániatemplomban hála­adó mise megtartását rendeli el. A „Te deum laudamus"-okat azonban március 15-ére való tekintettel nem tartják meg, „ nehogy a nép azt gondolja, hogy márci­us 15-e ünnepeltetik!" Március 15-én, csütörtökön verradtunk azon felejthetetlen neveze­tes napra, *melynek emlé­ke ezredekig fenn fog ma­radni széles e Magyarországban! Ezen nap vólt ez előtt váló esztendőben Pesten a Szabadság napja!... Iste­nem! mennyi nyomor, szomorúság született számunkra azon nap óta egész hazában? mennyi vér folyt? hány ezer ha­zánkfiai lettek halál pré­dájává? hányan hurcoltattak sanyarú rabságra?... Egy év már elmúlt, s mi' még mindig a legnagyobb bizonytalanságbaa lebegtünk; magyar táborunk felöl - se jót se rosszat - egyetlen szót sem hállottunk ...' Az új császár, Ferenc József - kit mi akkor kényúrnak; gyermekkirálynak ne­veztünk - a magyarok által eltörlött ro­bot; dézsma; s vámok megsemmisítését megerősítvén; e napra országszerte, a felsőbbség által, minden plébániai templomokban tartandó hála mise (Te deum laudamus) rendeltetett. Mely azon­ban nem tartatott meg azért, nehogy a nép azt gondaljá, 'hogy március 15-e ün­nepeltetik! Ah, te buta kormány... március 16.: Fiáth Ferenc császári biztos rendeletileg kihirdeti, hogy a Kossuth bankjegyeket mindenki köteles elfogadni, kivéve az 5 és a 100 Ft-os jegyeket. En­nek ellenére már senki sem fogadja el a magyar papírpénzt. március 21.: „... valami Windischgrätz nevezetű teljhatalmú tábornok hatalmaskoda fölöttünk. Szóval jóbarátnak, térítőnek, békeszerzőnek és kegyelmet osztogató teljhatalmú úrnak mondá magát, azonban tettei ellenkezőt bizonyítónak. " — írja Francsics Károly. Windischgrätz a magyarok kezén maradt rév-komáromi várat a Veszprémbe érke­zett hírek szerint folyvást ágyúztatja. március 28.: Francsics Károlyt két „oláh feketeszíj as" katona be­szállásolására kötelezik: az egyik Fauer Jakob 25 éves, a másik Iloe György 22 éves. A katonák április 11-ig Francsicséknál ma­radnak a Horgos utcai házban. április 4-5.: A magyar honvédség a tavaszi had­járat során kiszorítja a császári csapatokat a Ma­gyar Királyság csaknem egész területéről. Ennek híre 10-1 l-e körül jut el Veszprémbe, április 10-11.: Az 1848-as áprilisi törvé­nyek első évfordulóján botrányos jelene­tek zajlanak Veszprém utcáin: korlátoz­zák a vendéglők nyitva tartását. Bevezetik a kettős éjszakai őrséget. A falragaszok letépőit statáriális bírósági eljárással fe­nyegeti a hatóság. Délelőtt 10 és 11 óra között riadóztatják a császári helyőrséget. A lakosság a császári katonaság kivonulá­sában bízik. április 12-13.: A céhbeli inasok nemzeti szalaggal díszített fövegekben jelennek meg az utcán. A hatóság nem lép fel elle­nük. xv/

Next

/
Oldalképek
Tartalom