A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

lönböző földfalaknak a 18. századtól dominánsan kőépítkezési területek emlékanyagában ma kevés nyoma van, a nyugati peremvidéken azonban mórfalú (sárgombóc fal) épületek is előfordulnak a 19. század első feléből származó leltárakban, s az egyházi birtokok épületállományáról készült 1802-es összeírásban is akadnak vegyes falazatú épületek.

31 A századfordulóra azonban ezeknek száma minimálisra csökkent, csupán a kőépítkezés északi és nyugati határterületein fordultak elő nagyobb számban.

32 A 18. században fokozatosan elterjedő, majd főként a Balaton-felvidéken és a Bakony déli részén szinte kizárólagossá váló kőépítkezés a ház alaprajzi beosztásában, tüzelőberendezésében az örökölt formákat vitte tovább, a megváltozott építőanyag azonban az épületszerkezetek módosulását eredményezte. A helyi hagyományok továbbélését, átörökítését a lakosság, s a falvak egy részének a török korszakon végig kimutatható kontinuitása biztosította. A túlélés módozatairól érzékletes képet fest az Alsóörs-kötet, pedig csupán egyetlen család megmaradt levéltárára támaszkodhatott a község feudális kori történetét feldolgozó levéltáros.

33 Tudjuk, hogy a lakosság egy része a végvárakban meghúzódva művelte földjeit, szőlejét, s ha nem is mindig saját falujába tért vissza a török kor után, a szomszédos községek népességét gyarapította.

34 A másik sajátosság, ami falvainknak nemcsak településképét, hanem az építkezését is meghatározta, a Balaton-felvidéki falvak sűrű hálózata, rendkívül kis határa, s a szőlőművelés, bortermelés meghatározó szerepe gazdálkodásában.

35 További jellegzetességként említhetjük a kisnemesség, a kúrialisták és armalisták jelentős számarányát, többségüknek paraszti életmódját, a jobbágyokkal, zsellérekkel való gyakori összeházasodását, ami a népes agilis réteget eredményezte. Különösen a török kort követő zűrzavaros időszakban számos jobbágynak sikerült a nemesség soraiba kerülnie, s jogállását a későbbi nemességigazolások során is megerősítenie.

36 Talán ezért is voltak annyira vonzóak és népesek a kisnemesi falvak. Később pedig a privilégium igazolása, megtartása miatt is ragaszkodtak az utódok az egyre jobban aprózódó ősi nemesi fundushoz. Az elnéptelenedett falvakat nem egységes, szervezett telepítési akció keretében, hanem saját szervezésükben telepítették újra területünk legnagyobb világi és egyházi birtokosai, aZichyek, Festetitsek, Esterházyak és a Veszprémi Püspökség és Káptalan. A német telepesek sokfelől érkeztek, s többéves, évtizedes belső migráció után telepedtek meg véglegesen egy-egy faluban, néhol magyarokkal ve31. HOFER Tamás 1957., továbbá Conscriptiones Episcopatus Wesprimiensis. Dom. Sümeg 1802. MOLE 237. 91. к. 32. H. CSUKÁS Györgyi 1984. 30., 40. lap. 6. kép. 33. LICHTNECKERT András 1996. 68-146. 34. HIDEGKÚTI Mihály-HUDI József 1988. 37.; KOVACSICS József-ILA Bálint 1988. 37., 259., 263-264., 293. stb. 35. KOVACSICS József-IL7\ Bálint 1988. 40., 56-58. 36. ILA Bálint-KOVACSICS József I964. 40-41., 89-92., 98., 104., 165., 262., 289., 292., 306., 330.; KOVACSICS József-IU\ Bálint 1988. 37., 55.; HUDI József 1993. 107-110. 58