A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

25. kép. Bazalttörmelék lejtő a Tanú-hegy oldalában tan elhelyezkedő, számos vulkán kitűnő bányászati lehetőséget biztosított a kemény kőben szegény vidékeken is. A tűzhányókitörések kezdeti szakaszára általában a tufaszórás volt jellemző, a Tihanyi-félszigeten pedig - lávaömlés nélkül - kizárólag ezzel találkozunk. A sötétszürke, kisebb-nagyobb bazaltszemcséket tartalmazó kőzet jól rétegzett, pados, ezért kis munkával jó építőkőhöz jutottak a félsziget lakói. Tihany régebbi épületei szinte csak bazalttufából készültek és elszállították a szomszédos területekre is: az aszófői kőkerítésekben is előfordul. Ugyancsak nagyobb mennyiségben bányászták a bazalttufát Szentbekkallán, a falutól északra. Az itteni kőzet a tihanyinál világosabb színű, finom szemcsés, könnyebben faragható, gyakran tartalmaz zöld olivinzárványokat. A tufánál sokkal nagyobb jelentőségű a térség bazaltbányászata, bár ez inkább csak a század nagy út- és vasútépítkezései miatt következett be. Viszont biztosan tudjuk, hogy a népi kőépítészet is régóta használja a bazaltot, hiszen a vulkánok szomszédságában fekvő falvak házaiban, kerítéseiben egyaránt előfordul, néha kizárólagos jelleggel. A feketésszürke, tömött szövetű lávapadok kőzetanyaga nehezebben megmunkálható, de ugyanakkor tartós építőkő. Falazáshoz ked47