A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

20. kép. A szentbékkállai kőtenger pliocén 21. kép. Kőfejtőgödör a szentbékkállai kőtenger kvarcitból álló sziklái területén tó üledékei jelentős területeket borítanak. Ekkor már a Bakony, a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység sziget volt, lejtőiken sok helyen megfigyelhető az egykori partvonal. A tó különféle laza üledékei (agyag, homok, kavics) csak feldolgozva használhatók építőipari célokra, de néhány speciális képződmény közvetlenül is alkalmas építőkőnek. Közülük talán legismertebb a kállai kavics Káli-medencebeli előfordulása. A Pannon-tó egykori öblének partvidékén lerakódó finom szemű homokot és a közberétegzett gyöngykavicsot helyenként kovás oldatok cementálták össze. A későbbi lepusztulás miatt e kőtömbök kipreparálódtak laza környezetükből és létrejött a kőtengernek nevezett egyedülálló formakincs (20. kép). A „kőtengerek" egy része ma természetvédelmi oltalom alatt áll, de a korábbi évszázadokban több helyen bányászták (pl. Szentbékkálla, Kővágóörs). A szabálytalan alakúra cementálódott kőtömbök rendkívül kemények, hiszen mind az alapanyag, mind a kötőanyag szilícium-dioxid. Méteres nagyságrendben repedések, hasadékok szabdalják ugyan a kőtömeget, de további, mesterséges darabolása hosszadalmas, fárasztó munka, ezért építőkőnek nem is nagyon használták. Ugyanakkor finom kvarcszemcsés volta és nagy keménysége miatt előszeretettel alkalmazták malomkőnek és kaszakőnek. Az egykori kőfejtés nyomai (21. kép) még ma is megfigyelhetők a kőtengereken, sőt legutóbbi terepbejárásunk során egy félig szétrepeszteti és otthagyott kőtömböt is találtunk, benne egy fa- és egy kőékkel (22. kép). 44