A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Juhász Katalin–G. Szabó Zoltán: Forráskutak, mosóházak a történeti Zala megye tapolcai járásában

kő-, majd betonkávás medence volt, és kampós vízkiemeléssel működött. A falu igen gazdag forrásokban és több ilyen betonkávás forráskutat tudtunk még lefényképezni. A hatvanas években a mosó melletti kutat modernizálták és pumpás kúttá alakították. A forráskútból a mosóba a víz jelenleg egy fémcsövön keresztül csorog át, amely a mosót lezáró északkeleti falat a fal alsó harmadának közepén töri át. A kifolyó víz innen közvetlenül a mosó közepén végigfutó és az utca lejtése irányában kanyargó, betonozott, mintegy 90 cm széles árokba folyik. A mosó 3x5,5 m belső alapterületű ablaktalan, délnyugati végén nyitott dongaboltozatos épület. Az épület mintegy félméteres vastagságú hosszanti és kút felőli kőfalai mentén fél méter szélességű, kb. 50 cm magasságú betonpadka húzódik. A mosó közepén végigfutó árok mentén kétoldalt egy-egy, szintén fél méter szélességű járófelületet képeztek ki, délnyugati nyitott végét 75 cm magas vasráccsal zárták le. Az úttal párhuzamos épület út felőli falához betonból készült, négy méter hosszúságú, kétmedencés betonvályú csatlakozik, amelybe a kútból kívülről lehet a vizet tölteni. SZÁLAI 'András felmérése alapján itt korábban favályú volt. További kutatásokat igényelne annak rekonstruálása, milyen lehetett a mosóház és forráskút együttese eredeti állapotában a modernizálás előtt és hogy mikor épülhetett. A mosót sokáig használták, adatközlőink elmondása szerint még a hetvenes években is jártak ide néhányan öblögetni. Óbudaváron a település utolsó házától délkeleti irányban gyalogút vezet le a Kupa völgybe, ahol a 48. hrsz. alatt található a forrásra épített mosóház, mellette pálinkafőző és gémeskút itatóvályúval. Képeinken (23., 25. kép) és a helyszínrajzon (26. kép) figyelhetjük meg az említett objektumok térbeli elrendezését. A mosóház ZÁKONYI Ferenc kezdeményezésére

46 védettséget kapott,

47 akárcsak a taliándörögdi mosó és ugyancsak SZÁLAI András mérte fel 1985-ben.

48 A mosó egy 3,6x 4,9 méter belső alapterületű, 170 cm maximális belmagasságú, dongaboltozatos pinceszerű építmény, amelynek nagy részét a lejtőbe bemélyítve képezték ki. A bejárati résznél a kőből rakott támfalat valószínűleg a felújítás alkalmával emelték. A forrás a mintegy 30-40 cm mély medence több pontján is előbuzog és a bejárat alatt futó csatornán keresztül ömlik a patakba. A hoszszanti és a bejárattal szemben levő falak mentén farönkökre fektetett vastag fagerendákat helyeztek el, ezen szoktak állni a mosó asszonyok (24. kép). A mosót szőnyegmosásra még napjainkban is használják. A mosótól északkeleti irányba, ugyancsak a lejtő aljába mélyítve egy másik hasonló építmény is áll, amely korábban pálinkafőzőként funkcionált. Az építmény napjainkban teljesen romos állapotban van, boltozata beszakadt, sűrűn benőtte a növényzet. Korábbi használatáról nem sikerült érdemleges információkat szereznünk. Fekvéséből és az épület jellegéből, funkciójából arra következtethetünk, hogy valószínűleg itt is fakadhatott forrás. 46. ZÁKONYI Ferenc 1980. 47. OMF 1853/1979. 48. A felmérés eredményét - CSERI Miklós engedélyével - H. CSUKÁS Györgyi bocsátotta rendelkezésünkre. 390